Remény az ízületi gyulladásban szenvedőknek

„AZ ARTRITISZBE a szívbetegségtől vagy ráktól eltérően nem halnak bele az emberek, de az életük minőségén nagyon is sokat ront ez a betegség” — mondja dr. Fatima Mili. Az ízületi gyulladás a beteg életének minden területére hatással lehet. Milyen nehézségekkel néznek szembe az artritiszben szenvedők? Meg lehet birkózni a nehézségekkel?

„Teljesen megváltozott az életem azóta, hogy 20 éves koromban ízületi gyulladást állapítottak meg nálam — meséli a 28 éves Katiaa, aki Olaszországban él. — A fájdalom miatt ki kellett lépnem a munkahelyemről, ezenkívül abba kellett hagynom a teljes idejű szolgálatot is.” A fájdalom általános gond az artritiszben szenvedők között. A 63 éves, angliai Alan ezt mondja: „Az ember mindig érzi a fájdalmat valahol a testében, még ha csak kicsit is.” A kimerültség egy további nehézség. „Ha a fájdalmat és a duzzanatot el tudja is viselni az ember, a fáradtság kibírhatatlan” — mondja a 21 éves Sarah.

Érzelmi gyötrelem

A 61 éves japán Szecuko szerint a krónikus fájdalommal vívott mindennapos küzdelem „lelkileg is kifáraszthatja az embert”. A beteg még a ceruzát vagy a telefonkagylót is nehezen tudja a kezébe venni. A 47 éves Kadzumi így panaszkodik: „Még olyan mindennapos dolgok elvégzésére is képtelenné váltam, amelyeket egy gyermek is meg tud csinálni.” A 60 éves Janice, aki most már nem tud sokáig talpon lenni, kijelenti: „Elkedvetlenít, hogy már nem vagyok a régi.”

Ezek a korlátok idegesíthetik a beteget, és negatív érzéseket ébreszthetnek benne saját magával kapcsolatban. A 27 éves Gaku, aki Jehova Tanúja, ezt mondja: „Értéktelennek érzem magam, mert nem tudok teljes mértékben részt venni az evangéliumhirdető munkában, és nem vagyok képes eleget tenni a gyülekezeti megbízatásaimnak.” Francesca, aki kétéves kora óta szenved ízületi gyulladásban, arról beszél, hogy esetenként a beteg „mélyebbre és mélyebbre süllyed a kétségbeesés örvényében”. Az ilyen kétségbeesésnek kedvezőtlen szellemi következményei lehetnek. Joyce, egy dél-afrikai köztársasági Tanú beismeri, hogy kezdte elhanyagolni a keresztény összejövetelek látogatását. „Nem akartam senkit sem látni” — magyarázza.

A beteg talán nagyon aggódik a jövője miatt is: fél, hogy mozgásképtelenné válik, és másoktól függ majd; fél, hogy nem lesz, aki ápolja; fél, hogy elesik, és eltörnek a csontjai; és fél, hogy nem lesz képes gondoskodni a családjáról. Az 52 éves Joko beismeri: „Amikor látom, hogy torzulások jönnek létre az ízületeimen, megijedek, hogy az állapotom súlyosbodni fog.”

A családtagok is gyötrődhetnek, mivel nap mint nap látniuk kell szeretett hozzátartozójuk szenvedését. Még az is előfordulhat, hogy némelyik házaspár súlyos feszültséget tapasztal a házasságában. Egy angol nő, Denise ezt mondja: „Tizenöt évi házasság után a férjem kijelentette: »Elegem van a betegségedből!« Majd otthagyott ötéves kislányunkkal.”

Az ízületi gyulladás tehát óriási erőpróba elé állítja a betegeket és a családtagjaikat egyaránt. Ám sokan sikeresen megbirkóznak a nehézségekkel. Figyeljünk meg néhány példát.

A korlátok figyelembevétele

Ha artritiszben szenvedsz, létfontosságú az elegendő pihenés, mivel így a lehető legkisebbre lehet csökkenteni a kimerültséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenből ki kell vonnod magadat. „Tevékenynek kell maradni, nehogy az artritisz győzedelmeskedjen az ember elméjén, mert ha ez megtörténik, akkor már csak a tétlenség és a fájdalom marad” — magyarázza Timothy. William Ginsburg reumatológus, a Mayo Klinika orvosa megjegyzi: „Nincs nagy különbség aközött, hogy az ember túl sokat vagy túl keveset tesz. Néha a betegnek emlékeztetnie kell magát, hogy lassítson, és vegye figyelembe a betegségét.”

Ez együtt járhat azzal, hogy megváltoztatod a korlátaidról kialakított nézetedet. „Reálisabbá kellett válnom. Fel kellett ismernem, hogy még mindig el tudom végezni a dolgokat, csak sokkal lassabban — meséli a dél-afrikai köztársasági Daphne. — Egyszerre csak kevés dologgal foglalkozom, és így nem válok nyugtalanná vagy ingerültté.”

Az is jó ötlet, ha megismered a beszerezhető gyógyászati segédeszközöket, és megbeszéled az orvosoddal vagy a gyógytornászoddal, hogy érdemes volna-e neked is ilyeneket használnod. „Felvonót szereltünk a lépcsőhöz — mondja Keiko. — A gömbkilincs elforgatásától fájt a csuklóm, ezért lecseréltük őket. Most már úgy nyílnak az ajtóink, hogy a fejemmel nyitom ki őket. Föl-le mozgatható csapokat szereltünk fel, és ennek köszönhetően legalább valamennyire el tudom végezni a házimunkát.” Egy másik ízületi gyulladásban szenvedő személy, Gail ezt mondja: „Az autóm és a lakásom kulcsára hosszú nyelet erősítettünk, így könnyebben el tudom fordítani őket. A fésűm és a hajkefém hosszú pálcához van erősítve, s be lehet állítani a megfelelő szögbe a fésülködéshez.”

A család segítsége „erőt önt” a betegbe

A brazíliai Carla ezt mondja: „A férjem segítsége nélkül nem boldogulnék. Bátorságot öntött belém, hogy eljött velem az orvoshoz. Együtt derítettük ki, hogy milyen hatással lesz a betegség a testemre, mik a tünetek, és milyen kezelés válhat szükségessé. Jobban éreztem magam attól, hogy tudja, min megyek keresztül.” Igen, a betegek sok-sok erőt merítenek abból, és nagy segítségnek érzik, ha a férjük vagy feleségük elfogadja a korlátaikat, és kész megismerni a betegségüket.

Bette például takarítási munkákat vállalt, amikor a férje, a betegsége következtében, nem tudott annyi munkát végezni építkezéseken. Kadzumit nemcsak ápolta a férje, hanem elvégezte azokat a házimunkákat is, melyekre Kadzumi képtelen volt. Ezenkívül megtanította a gyermekeiknek, hogy segítsenek, amiben csak tudnak. „A férjem erőt önt belém. A segítsége nélkül sokkal rosszabb állapotban volnék” — mondja Kadzumi.

Az ausztráliai Carol ezt tanácsolja: „Vigyázz, hogy ne tervezz be túl sok tevékenységet! Engem az alkalmatlanság érzése könnyen a hatalmába kerít, ha nem tudok lépést tartani a család életritmusával.” A család segítsége, ha az valódi megértéssel és figyelmességgel párosul, erőt önthet a betegbe.

Szellemi segítség

„Ha valaki ilyen betegségben szenved, meg van győződve róla, hogy senki sem tudja, min megy keresztül — jelenti ki Katia. — Fontos hát Jehova Istenhez fordulni, tudva, hogy ő valóban megérti fizikai és lelki állapotunkat (Zsoltárok 31:8). A Jehovával ápolt jó kapcsolatomnak köszönhetően béke van az elmémben, és mondhatni nyugodtan tűröm a betegségemet.” A Biblia találóan nevezi Jehovát „minden vigasztalás Istenének, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintus 1:3, 4).

Az ima tehát a vigasztalás hathatós forrása lehet egy olyan személynek, akinek krónikus fájdalmai vannak. „Hosszú, álmatlan éjszakáimon, amikor fájdalom gyötör, könnyek között kiöntöm a szívem Jehovának, erőt és bölcsességet kérve tőle — meséli Kadzumi. — Erőt azért, hogy el tudjam viselni a fájdalmat, a bölcsességet pedig azért, hogy szembe tudjak nézni a nehézségeimmel. Jehova kétségtelenül válaszol.” Francesca ugyanígy tapasztalta Isten szerető segítségét. „A saját magam esetében látom a Filippi 4:13 teljesedését: »Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem«” — mondja.

Gyakran a keresztény gyülekezeten keresztül érkezik a segítség Jehova Istentől. Gail például megemlíti azt a segítséget, melyet a Jehova Tanúi helyi gyülekezetében lévő szellemi testvéreitől és testvérnőitől kapott. „Szeretetük segített, hogy ne váljak depresszióssá” — meséli. Keiko hasonlóan fogalmazott, amikor megkérdezték, hogy van-e valami, ami jóleső érzéssel tölti el az életében. Így válaszolt: „Igen, van. A szeretet és az együttérzés, mely a gyülekezet minden tagjától árad felém.”

Jehova Tanúi gyülekezeteiben a felvigyázók élen járnak az effajta segítségnyújtásban. „Nincsenek rá szavak, hogy milyen jólesik a betegségével küzdő személynek az, hogy a vének figyelnek rá és megvigasztalják” — mondja Szecuko. Ám Daniel, aki szintén artritiszben szenved, erre emlékeztet minket: „Szellemi testvéreink és testvérnőink csak akkor tudnak segíteni, ha hagyjuk.” Ennélfogva fontos, hogy a betegek kapcsolatban maradjanak keresztény hittársaikkal, és minden tőlük telhetőt megtegyenek, hogy részt tudjanak venni a gyülekezeti összejöveteleken, mivel ott megkaphatják a kitartáshoz szükséges szellemi buzdítást (Héberek 10:24, 25).

Véget ér a szenvedés

Az ízületi gyulladásban szenvedők hálásak az orvostársadalomnak azokért az előrelépésekért, melyeket eddig tett. Sajnos azonban még a legjobb gyógymóddal sem lehet orvosolni a betegséget. A betegek hosszú távon abban lelhetik a legnagyobb vigaszt, ha szívükbe zárják Isten ígéreteit, melyeket egy új világgal kapcsolatban tett (Ézsaiás 33:24; Jelenések 21:3, 4)b. Abban a világban „ugrándoz, mint szarvas a sánta” (Ézsaiás 35:6). Örökre megszűnik majd az artritisz és az emberiséget sújtó összes többi betegség! Peter, aki az artritisz egyik formájában szenved, ezt mondja: „Már látom annak az alagútnak a végét, amelyen átutazom.” Egy keresztény asszony, Giuliana hasonló érzéseinek ad hangot: „Úgy gondolok minden egyes eltelt napra, mint megnyert csatára, és hogy már ennyivel is kevesebb napot kell kibírnom, mielőtt eljön a vég.” Igen, közel az az idő, amikor nemcsak az ízületi gyulladás szűnik meg, hanem minden szenvedés is!

[Lábjegyzetek]

[Képek a 10. oldalon]

Sok eszköz van, mely segít a betegeknek tevékeny életet élni

[Kép a 12. oldalon]

A betegek szeretetteljes segítséget kaphatnak a keresztény összejöveteleken