A lenyűgöző ír vidék: Burren

AZ ÉBREDJETEK! ÍRORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

NEM mindenkit nyűgöz le ez a táj. Némelyek mindössze kopár, sziklás pusztaságnak tartják. „Annyi víz sincs itt, melybe belefojthatná magát az ember, egy árva fa se, melyre felakaszthatná magát, vagy föld, mely alatt örök nyugalomra lelne” — így jellemezte Edmund Ludlow angol altábornagy Burrent nem sokkal azután, hogy itt járt 1651-ben.

A látogatók többségét azonban magával ragadja a vidék. Természettudósok, botanikusok, régészek, történészek és még sok ezer ember rendszeresen ellátogat ide. Mindannyian más okból tartják „lebilincselőnek és ámulatba ejtőnek ezt a tájat”. Hol található ez a hely? És miért oly megkapó ennyi különböző hátterű embernek?

„Sziklás hely”

Burren Európa szélén, Írország nyugati partvidékén húzódik, a délen magasba nyúló híres Moher-sziklák és az északon fekvő Galway-öböl között. Az elnevezése az ír boireann szóból származik, amelynek a jelentése: ’sziklás hely’.

Itt valóban a kő az úr. Sok helyen „amíg a szem ellát, vaskos sziklatömbökkel szabdalt óriás, szürke, mészkő járdalapok terülnek el, melyeket a természet szeszélye alakított” — írja egy útikönyv. Burren egésze nem más, mint egy 1300 négyzetkilométert felölelő hatalmas mészkővonulat. Látszólag talpalatnyi termőföld sincs „ennek a titokzatos, nyomasztó holdbéli tájnak” a nagy részén.

„Gigantikus hőtároló”

A szél és az eső formálta a klintit néven ismert mészkő járdalapokat és táblákat csodálatos alakzatokká, melyek egyedülálló és meghökkentő kopár szépséget kölcsönöznek Burrennek. Ám nem a táj páratlan látványa vonzotta ide évezredekkel ezelőtt az első betelepedőket, hanem inkább az a rendkívüli sajátossága, hogy egész évben legelőt biztosít a jószágoknak.

A nagy kiterjedésű fennsík, amelyen a mészkőréteg helyenként 900 méternél is vastagabb, „gigantikus hőtárolóként szolgál: nyáron magába szívja a meleget, télen pedig lassan kibocsátja”. Az óceán mérséklő hatása szintén érvényesül. A vidék ezáltal kiváló gazdálkodási lehetőséget biztosított a korai telepeseknek.

Burren első lakói

Az elmúlt nemzedékek, így a korai gazdálkodók, ittlétéről tanúskodik Burren egész vidéke. Sok-sok megalit sír látható, köztük az egyik leghíresebb, a Poulnabrone dolmen, amelyet jóval a Krisztus előtti időkben építettek. Természetesen ma már az eredeti sírnak csak a csupasz váza áll, azok a hatalmas mészkőtáblák, melyeket az ősi építők emeltek „különleges halottjuk” síremlékének. A szakértők szerint a sírt eredetileg monumentális kő- és földhalom borította.

Burren lakói már hosszú idővel azelőtt, hogy a kelták letelepedtek Írországban, hátrahagyták a névjegyüket sajátos, ék alakú kősírhelyeik révén. 1934-ben a Gleninsheen nevű helységben egy fiatalember talált egy számára „furcsa kinézetű tárgyat”, amelyről később kiderült, hogy egy gyönyörűen megmunkált arany nyakék. Ezt ma „az ír késő bronzkori aranyművesség egyik legszebb darabjaként” tartják számon.

Nagy titokzatosság lengi körül ezeket a hajdani népeket. Kik voltak valójában? Miben hittek? Milyen célból emelték építményeiket például a Turlough-hegynek nevezett jól látható csúcsra? Vajon ez a rejtélyes hely egy ősi fellegvárnak adott otthont, vagy különleges vallási szertartások szent színhelye volt? Senki nem tudja biztosan.

A később letelepedő közösségek számtalan kör alakú kő-, illetve földerődítményt, fallal megerősített ősi birtokot építettek. Őket követték a templomok, kolostorok és várak sokaságának építői.

A föld alatti Burren

A föld alatti Burren is ámulatba ejtő. A víz beszivárog a lyukacsos mészkőrétegek mélyére, és így jön létre „Írország egyik legpáratlanabb barlangrendszere”. A mészkővonulat telis-tele van barlangokkal, amelyek közül sokban máig is patakok, folyók és vízesések találhatók. Az egyik barlangban, Poll an Ionainban, megcsodálható Európa állítólag leghosszabb függő cseppkője, egy több mint kilencméteres sztalaktit.

A barlangok többsége veszélyes, ezért az elővigyázatos látogatók inkább az aránylag biztonságos Aillwee-barlangban indulnak felfedezőútra. Ez Burren egyetlen olyan barlangja, amely nyitva áll a nagyközönség előtt. Itt megtekinthetők az Írországban több mint ezer évvel ezelőtt kihalt barnamedve nyomai. A medvék vélhetően téli álmot aludtak a barlangban, ahol a hőmérséklet egész évben 10 Celsius-fokos. A mészkőhegység mélyén gyönyörködhetünk a különleges alakzatot öltő sztalaktitokban és sztalagmitokban, valamint más bizarr kőképződményben. Magunk elé képzelhetjük azt az erőt is, amellyel a víz ezeket az utánozhatatlan barlangjáratokat annak idején kivájta.

„Botanikusok paradicsoma”

Felülmúlhatatlan növényvilága teszi oly különlegessé Burrent. Egy író megfogalmazása szerint „Európa egyik legváltozatosabb és legbámulatosabb természetes környezete” ez a vidék; tengerpart, hegyoldal és erdő-mező otthona. Körbezárt völgyek százai szabdalják, melyek évezredekkel ezelőtt jöttek létre beomlott barlangrendszerek révén. A nyári hónapokban, amikor csökken a talajvízszint, a turlough-oknak nevezett különös tavak helyén megjelennek a legelők. A mészkő járdalapokon széltében-hosszában kőfalak ágaznak, melyek némelyike több ezer éves, és minden lehetséges zöld foltot körbekerítenek.

Még változatosabbá teszik ezt a bámulatos környezetet a mészkő járdalapok repedései, hasadékai, melyek akár két méter mélyek is lehetnek. A különálló rések termőföldszigetei mindenféle növénynek rejtekhelyet nyújtanak.

Burren egész területén „ritka és színpompás növények virulnak annyira sűrűn, mint a százszorszép vagy a bogáncs” — mondja Cilian Roden botanikus. Noha hatszáznál is több növényfaj tárul itt elénk, a vidék páratlan volta nem pusztán a növények tarkaságában és sokaságában rejlik, hanem különleges egyvelegükben. Évszázadok óta meghökkenti és zavarba ejti a botanikusokat „a sarkvidéki, alpesi és mediterrán növényzet keveredése, a mészkőszerető és mészkőgyűlölő növények együttese Nyugat-Írországnak ebben a kicsiny szegletében”.

A havasi növényként ismert bájos, kék színű tavaszi tárnics tengerszintmagasságban is virul Burren területén. Egymástól pár centiméterre nőnek sarkvidéki növények, például a havasi magcsákó, és szubtrópusi növények, mint a vénuszhaj. A több mint húsz orchideafaj mellett a korai kakukkfű, az erdei madársóska, a piros gólyaorr, a szarvaskerep, a tengerparti pázsitszegfű és még sok más növény gazdagítja Burrent. A táj igazán megérdemli a „botanikusok paradicsoma” elnevezést.

Tagadhatatlan, hogy Burren sziklás, de nem kopár pusztaság. Isten alkotásainak szépségét és változatosságát tükrözi. Elvarázsolja, felpezsdíti és megihleti az embert. Látogass el Írországba, és keresd fel lenyűgöző vidékét: Burrent.

[Térkép a 22. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

ÍRORSZÁG

Burren vidéke

[Kép a 23. oldalon]

Látkép Burrenről

[Kép a 23. oldalon]

Moher sziklái 200 méter magasra emelkednek ki az Atlanti-óceánból

[Kép a 23. oldalon]

Kisebb kép: A föld alatti Burren is ámulatba ejtő

[Forrásjelzés]

Courtesy of Aillwee Caves

[Kép forrásának jelzése a 22. oldalon]

Courtesy www.burrenbeo.com

[Képek forrásának jelzése a 24. oldalon]

Virágok: Courtesy www.burrenbeo.com