Együttműködés a természetben
A természetben „az életben maradáshoz legalább olyan fontos a körülöttünk élőkkel ápolt szoros kapcsolat, mint a növekedés és a szaporodás” („Liaisons of Life”).
AZ ÓCEÁN nyugodt és békés volt. A csendet egyedül a sok-sok tengeri madár lármája törte meg. Izgatottságuk jelezte, hogy valami történik a felszín alatt. Hirtelen buborékok keletkeztek, és fokozatosan fehér gyűrűt formáltak a felszínen. Pár másodperccel később két erős, sötét idom tűnt fel a tiszta vízben a gyűrű közepén. Két hosszúszárnyú bálna bukott fel a mélységből, szilával teli, kitátott szájjal. Erős állkapcsukat a felszínen összezárták, vízsugarat lövelltek ki, majd újból lemerültek, hogy megismételjék az előadást.
A két bálna összefogott, így rengeteg apró rákot sikerült becserkésznie. Mintha balettoznának a víz alatt, a 40 tonnás emlősök a rákok alá merültek, és kis körben úsztak körbe-körbe, miközben az orrnyílásukon levegőt engedtek ki. Ezzel a leleményes manőverrel a buborékokból „hálót” képeztek a rákok körül. Majd a bálnák a „hálójuk” közepén függőlegesen a felszínre úsztak, és az áldozatokból jól belakmároztak.
Az afrikai síkságokon a babuinok és az impalák gyakran dolgoznak együtt. „A két fajt közös riasztórendszer védi” — olvasható a Scientific American című folyóiratban. Az impalák remek szaglása jól kiegészül a babuinok kitűnő látásával, így a ragadozók nehezen tudnak észrevétlenül a közelükbe jutni. Hasonló együttműködés figyelhető meg az éles szemű struccok és a remekül halló zebrák között.
Ez csak néhány volt a megszámlálhatatlan példákból arra, hogy a bennünket körülvevő élővilágban milyen együttműködés figyelhető meg. Tény, hogy a kölcsönös támogatás az élet minden szintjén megfigyelhető, a mikrobáktól az emberig, a hasonló fajok és az egészen eltérők között is. Évezredekkel ezelőtt Salamon király, aki tanulmányozta a természetet, megfigyelte az egyszerű hangyát. Ezt írta: „Menj a hangyához, te rest, nézd meg útjait, és légy bölcs. Nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis nyáron készíti elő eledelét, aratáskor gyűjti eleségkészletét” (Példabeszédek 6:6–8).
A hangyák az együttműködés, a szorgalom és a rend példaképei, hiszen közös erővel gyakran olyan tárgyakat vonszolnak haza, melyek sokkal nagyobbak náluk. Néhány hangya még a megsérült vagy kimerült társait is visszasegíti a bolyba. Ha figyelembe vesszük a viselkedésüket, cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy Salamon a hangyákat utánzásra méltó példaként állította elénk.
A következő cikkekben látni fogjuk, hogy „a természet könyvében” mennyire alapvető az együttműködés. Nélkülözhetetlen az élet fennmaradásához, beleértve az emberi életet is. Megismerhetjük, hogy az emberek ezzel szemben milyen szerepet játszanak a természet kiszipolyozásában, szennyezésében, és az élőlények pusztításában. Vajon a Teremtő megengedi, hogy ez vég nélkül így folytatódjon?
[Kép a 3. oldalon]
Fent: A babuinokat és az impalákat közös riasztórendszer védi
[Kép a 4. oldalon]
A hangyák az együttműködés példaképei
[Kép a 4. oldalon]
Az éles szemű struccok és a remekül halló zebrák között szoros az együttműködés