Soha nem mondtak le rólam

RUBOTTOM városában (Egyesült Államok, Oklahoma állam) születtem 1943-ban. Nagyon agresszív gyerek voltam. A középiskola utolsó évében rászoktam az ivásra. Mivel apukám erőszakos természetű és alkoholfüggő volt, azzal, hogy magam is ittam, egy fajta furcsa barátság alakult ki közöttünk. Együtt jártunk szórakozóhelyekre, csak azért, hogy lerészegedjünk és verekedjünk.

1966-ban feleségül vettem Shirley-t. Két gyermekünk született: Angela és Shawn. Ennek ellenére folytattam az ivást. Hogy kiegészítsem a jövedelmem, elkezdtem marihuánát termeszteni és árulni. A helyi bárokban kidobóemberként is dolgoztam, ami hozzájárult, hogy ki tudjam élni az alkohol és az erőszak iránti szenvedélyemet. Nem féltem semmitől és senkitől. Egyáltalán nem törődtem mások érzéseivel.

„Nekem ne hozz ide senkit!”

Shirley unokatestvére Kaliforniába költözött, és miután tanulmányozta a Bibliát, Jehova Tanúja lett. Amikor hazatért Oklahomába, beszélt Shirley-nek arról, amit megtudott a Bibliából. Shirley rögtön rájött, hogy megtalálta az igazságot. Alapos bibliatanulmányozásba kezdett, majd 1976-ban megkeresztelkedett, így ő is Jehova Tanúja lett. Engem egyáltalán nem érdekelt a vallása. „Nekem ne hozz ide senkit! – mondtam. – Úgysem fogtok megtéríteni.”

Shirley soha nem alkudott meg a bibliai alapelvekben, és továbbra is kimutatta irántam a szeretetét. Amikor a gyerekekkel összejövetelre indult, mindig kedvesen megkérdezte, hogy nem megyek-e vele. Angela is többször kérlelt: „Apu, olyan jó lenne, ha te is velünk jönnél!”

Mivel törvényellenes dolgokat tettem, gyakran volt nálam fegyver. Ráadásul olyan is előfordult, hogy napokra eltűntem, ami feszültséget okozott a házasságunkban. Ilyenkor megpróbáltam azzal elsimítani a dolgokat, hogy néhányszor én is elmentem az összejövetelekre. A Tanúk mindig kedvesek voltak, és a tanításuk logikusan hangzott.

Idővel egy gyülekezeti vén felajánlotta, hogy tanulmányozza velem a Bibliát. Beleegyeztem. De sajnos nem nagyon voltak rám hatással a tanultak, leginkább azért, mert továbbra is tartottam a kapcsolatot a régi barátaimmal. A vén, aki tanulmányozott velem, ezt felismerte, és felhívta a figyelmemet néhány bibliai alapelvre a rossz társaság veszélyeivel kapcsolatban (1Korintusz 15:33). Bár a tanácsai a Biblián alapultak, megsértődtem, abbahagytam a tanulmányozást, és még jobban belemerültem a korábbi dolgaimba. A makacsságommal nagy fájdalmat okoztam Shirley-nek és a gyerekeknek.

„Mi még mindig szeretünk”

1983-ban tragikus hírt kaptam. Az unokaöcsém, aki nagyon közel állt hozzám, meghalt. Ez mélyen érintett, és arra indított, hogy átgondoljam az életem. Rájöttem, hogy mennyi kárt okoztam a feleségemnek és a gyerekeknek, éppen azoknak, akik fontosak nekem. Ez a keserű felismerés jelentette a fordulópontot. Az unokaöcsém temetésén egy idősebb Tanú, John kedvesen átölelt, és így szólt: „Csak szeretném, ha tudnád, hogy mi még mindig szeretünk.” Éppen erre volt szükségem. Másnap felhívtam Johnt, és elmondtam neki, hogy szeretném folytatni a bibliatanulmányozást, és hogy remélem, képes leszek azokra a változtatásokra, melyeket már rég meg kellett volna tennem.

Az első alkalommal az imáról beszélgettünk, és mondtam Johnnak, hogy én is meg fogom próbálni. Másnap elindultam, hogy tisztességes állást keressek, de nem jártam sikerrel. Miközben a furgonomat vezettem, hangosan imádkoztam: „Jehova, ha azt szeretnéd, hogy ezen a környéken maradjak, jobban tennéd, ha segítenél munkát találnom.” Majd erre gondoltam: „Nem vagyok normális! Vezetés közben magamban beszélek?!” Hát igen, még sok időnek kellett eltelnie, hogy Istenre az Ima Meghallgatójaként tudjak tekinteni, és az imáimon is jócskán volt mit csiszolnom! (Zsoltárok 65:2). Másnap a legnagyobb meglepetésemre kaptam egy állásajánlatot.

Ezután kezdtem gyakrabban és buzgóbban imádkozni. Sokszor éreztem, hogy Jehova támogat. Mindig is hittem Istenben, de ezek a tapasztalatok meggyőztek arról, hogy mennyire igazak az 1János 5:14 szavai: „bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket.” Láttam, hogy mekkora ereje van az imának. Ez elmélyítette a Jehova iránti szeretetemet, és egyre biztosabb voltam benne, hogy bízhatok a vezetésében (Példabeszédek 3:5, 6).

Amikor ismét elkezdtem járni az összejövetelekre, a Tanúk kedvesen fogadtak. Sőt, lassan felismertem, hogy ők valóban buzgón, szívből szeretik egymást, ami nagy hatással volt rám (1Péter 1:22). Idővel azt is beláttam, hogy valóban úgy van, ahogy a Példabeszédek 13:20 írja: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár.”

Éveken át sok gondot és fájdalmat okoztam a családomnak, de most már próbáltam békésebben viselkedni, ügyesebben kommunikálni, valamint jobb férj és apa lenni. Igyekeztem alkalmazni a Biblia férjeknek és apáknak szóló tanácsait: „A férjeknek ily módon úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket”, és „ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Efézus 5:28; Kolosszé 3:21).

A családom természetesen nagyon örült a változásoknak. Átéreztem Jézusnak a Máté 5:3-ban olvasható szavait: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek.” Végre megtaláltam az igazi boldogságot!

1984 júniusában Angelával interjút készítettek Jehova Tanúi körzetkongresszusán. Elmesélte, hogy milyen voltam régebben, és azt is, hogy mi mindenen változtattam. Végül hozzátette, hogy mennyire boldog, hogy ott lát az első sorban, azok között, akik aznap meg fognak keresztelkedni.

Nagyon hálás vagyok Jehovának, hogy soha nem mond le az olyan emberekről, mint amilyen én is voltam. És persze hálával tartozom Shirley-nek és a gyerekeknek is, hiszen ők sem mondtak le rólam. Shirley példamutató keresztényként hűségesen alkalmazta az 1Péter 3:1-ben található tanácsot: „feleségek, rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek”. Bár hosszú évekig önfejű voltam, a lojalitása, türelme és kedvessége hozzájárult, hogy végül észhez térjek.

A keresztelkedésem óta gyakran felhozom őt példaként olyanoknak, akiknek nem Tanú a házastársuk, és buzdítom őket, hogy soha ne mondjanak le róluk: „Amikor eljön az ideje, Jehova felhasználja a Szavának, a Bibliának az erejét és a te jó viselkedésedet, hogy segítsen a házastársadnak megváltozni, még akkor is, ha eleinte erre látszólag nincs semmi esély.”