Lelkesedés

A LELKESEDÉS élővé teszi az előadást. Bár az is fontos, hogy az anyag felvilágosító jellegű legyen, az élénk, lelkes előadásmód fogja lekötni a hallgatóság figyelmét. Kulturális hátteredtől, illetve személyiségedtől függetlenül a lelkesedést te is kifejlesztheted.

Beszélj érzéssel! Amikor Jézus egy szamáriai asszonnyal beszélgetett, azt mondta, hogy Jehovát „szellemmel és igazsággal” kell imádni (Ján 4:24). Értékelő szívtől indíttatva kell imádatot bemutatnunk, Isten Szavának igazságával összhangban. Ha valakiben ilyen mélységes értékelés lakozik, az megmutatkozik a beszédében. Buzgón beszél másoknak arról, hogy mi mindenről gondoskodik Jehova szerető módon. Arckifejezései, gesztusai és hangja tükrözi, mit érez valójában.

Mi lehet akkor az oka annak, hogy egy előadó, aki szereti Jehovát, és elhiszi, amit mond, mégsem beszél lelkesen? Nem elég csak felkészülnie arra, hogy mit fog mondani; bele is kell élnie magát a témájába, érzést kell vinnie az előadásba. Tegyük fel, azt a feladatot kapja, hogy beszéljen Jézus Krisztus váltságáldozatáról. Amikor megtartja az előadását, ne a részletekre összpontosuljon minden gondolata; jusson hely az értékelésnek is aziránt, amit Jézus áldozata jelent neki magának és a hallgatóknak. Engednie kell, hogy átjárja őt a hálaérzet Jehova Isten és Krisztus Jézus iránt ezért a csodálatos gondoskodásért. El kell tűnődnie azon, hogy milyen nagyszerű élet lehetősége nyílik ezzel meg az emberiség előtt: örök boldogság tökéletes egészségben a helyreállított földi paradicsomban! Szóval a szívéből kell mondania az előadását.

Ezsdrásról, aki írnok és Izrael egyik tanítója volt, a Biblia ezt mondja: ’felkészítette szívét arra, hogy Jehova törvényéhez forduljon tanácsért, és aszerint cselekedjen, és tanítson Izraelben’ (Ezsd 7:10, NW). Ha mi is így teszünk, vagyis nemcsak információval készülünk, hanem a szívünket is felkészítjük, akkor szívből fogunk beszélni. Ha szívből jövő kifejezésekkel beszélünk az igazságról, azzal sokat segíthetünk a hallgatóinknak, hogy valódi szeretetet fejlesszenek ki az igazság iránt.

Gondolj a hallgatóidra! Akkor tudsz lelkes lenni, ha meg vagy győződve arról, hogy a hallgatóságodnak szükséges hallania, amit mondasz. Ez azt jelenti, hogy amikor az előadásodra készülsz, nemcsak az a dolgod, hogy értékes anyagot gyűjts össze, hanem az is, hogy Jehova irányításáért imádkozz, hogy az anyagot azok javára tudd felhasználni, akikhez beszélni fogsz (Zsolt 32:8; Máté 7:7, 8). Jól gondold át, miért kell hallaniuk a hallgatóidnak az információt, hogyan fognak hasznot meríteni belőle, és miként tudnád oly módon előadni, hogy nagyra értékeljék.

Addig foglalkozz az anyaggal, amíg nem találsz valamit, ami fellelkesít! Nem feltétlenül új ismeretről van szó, de a megközelítésed lehet újszerű. Ha olyan előadást készítesz, amely igazán segít a hallgatóidnak, hogy megerősítsék Jehovával a kapcsolatukat, hogy értékeljék az általa nyújtott gondoskodást, hogy sikeresen meg tudjanak küzdeni az életnek ebben a régi rendszerben tapasztalható nyomásaival, vagy hogy hatásosan tudják végezni a szolgálatukat, akkor minden okod megvan arra, hogy lelkesen tartsd meg.

Mi a helyzet akkor, ha nyilvános felolvasással bíznak meg? A lelkes felolvasáshoz nem elég, ha helyesen tudod kimondani a szavakat, és el tudod különíteni egymástól az összetartozó szócsoportokat. Tanulmányozd át az anyagot! Ha a Bibliából fogsz felolvasni egy részt, végezz kutatást! Bizonyosodj meg arról, hogy megértetted-e, mi az anyag lényege. Gondold át, milyen hasznot meríthetsz belőle te és a hallgatóid, és azzal a vággyal olvasd fel, hogy ezt érzékeltesd velük.

Szántóföldi szolgálatra készülsz? Tekintsd át a beszélgetési témádat és azokat az írásszövegeket, amelyeket fel szeretnél használni! Arra is gondolj, hogy mi járhat az emberek fejében! Miről szólnak a hírek? Milyen nehézségekkel küszködnek az emberek? Ha fel vagy rá készülve, hogy megmutasd az embereknek, hogy Isten Szava pontosan az őket aggasztó gondokra kínál megoldásokat, akkor buzgón fogod feltárni ezeket nekik, és így természetes lesz a lelkesedésed.

Élénk előadásmóddal mutasd ki a lelkesedésedet! Az élénk előadásmódból tűnik ki a leginkább, hogy lelkes vagy. Ennek látszania kell az arckifejezéseden. Meggyőzően beszélj, de ne legyél fölényes!

Kiegyensúlyozottságra van szükség. Vannak, akik hajlamosak mindent lelkesen elmondani. Nekik talán segíteni kell felismerni, hogy amikor valaki fellengzősen vagy érzelgősen beszél, a hallgatói figyelmét inkább az ő személye, semmint az általa közölt üzenet fogja lekötni. A félénk embereknek viszont buzdításra van szükségük, hogy több érzést vigyenek az előadásukba.

A lelkesedés ragadós. Ha kapcsolatot tartasz a hallgatóiddal, és lelkesen mondod el az előadásodat, akkor a hallgatóid is fel fognak lelkesülni. Apollós beszéde élénk volt, őt magát pedig ékesen szóló férfiként jellemezték. Ha izzasz Isten szellemétől, lendületes előadásod tettre fogja serkenteni a hallgatóidat (Csel 18:24, 25; Róma 12:11).

Az anyaghoz illő lelkesedés. Vigyázz, nehogy annyira lelkes legyél az egész előadásod alatt, hogy a hallgatóid kimerüljenek! Ha így tennél, a fáradt hallgatóságot már nem tudnád tettekre ösztönözni. Ezért fontos úgy felkészülni, hogy az anyag lehetőséget adjon a változatos előadásmódra. Próbáld meg elkerülni a közömbös stílust! Ha gondosan állítod össze az anyagodat, biztosan nagyon érdekesnek fogod találni. Néhány pontot azonban a többinél nyilván nagyobb lelkesedéssel kell előadni; ezeket ügyesen oszd el az előadásodban.

A fő pontokat különös lelkesedéssel kell előadni. Legyenek csúcspontok, amelyek köré építed az előadásodat. Mivel az előadás kiemelkedő pontjairól van szó, általában ezekkel ösztönözheted a hallgatóidat. Miután meggyőzted őket, serkentsd őket tettekre, és mutasd meg nekik, hogy milyen előnyökkel jár, ha alkalmazzák a kifejtett gondolatokat. Lelkesedésed segíteni fog, hogy elérd a hallgatóid szívét. A lendületes előadásmód sose legyen erőltetett; csak indokoltan alkalmazd, amikor az anyagod megkívánja.