Gesztusok és arcjáték

KÜLÖNBÖZŐ kultúrákban különféleképpen gesztikulálnak az emberek, van ahol szabadabban, másutt visszafogottabban. De beszéd közben gyakorlatilag mindenkinél megfigyelhető az arcjáték és némi gesztikulálás. Ez igaz akkor is, amikor magánbeszélgetéseket folytatnak, és akkor is, amikor nyilvánosság előtt beszélnek.

Jézus és a korai tanítványai számára természetes volt a gesztikulálás. Egy alkalommal valaki azt a hírt vitte Jézusnak, hogy az édesanyja és a testvérei beszélni akarnak vele. Jézus erre így reagált: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Majd a Biblia hozzáfűzi még: „kinyújtva a kezét tanítványai felé, ezt mondta: »Íme! Az én anyám és az én testvéreim!«” (Máté 12:48, 49). Egyéb utalások mellett a Biblia a Cselekedetek 12:17-ben és a 13:16-ban rámutat, hogy Péter és Pál apostolnak is teljesen természetes volt, hogy gesztikulálnak.

Gondolatokat és érzéseket nemcsak a hangunkkal tudunk tolmácsolni, hanem gesztusok és arcjáték által is. Ha a beszélő nem jól alkalmazza őket, akkor úgy tűnhet másoknak, mintha nem is érdekelné, amiről beszél. Ám amikor ezeket a kommunikációs eszközöket ízlésesen, egymással összhangban alkalmazzuk, a beszédünk sokkal hatásosabb lesz. Még amikor telefonon beszélgetsz is valakivel, a gesztusok és az arcjáték megfelelő alkalmazásával a hangod kifejezőbben érzékelteti az üzeneted fontosságát, valamint személyes érzéseidet a mondanivalódról. Tehát akár szabadon mondott beszédet tartasz, akár felolvasol, akár rád néznek a hallgatók, akár a saját Bibliájukat fürkészik, a gesztusoknak és az arcjátéknak értéke van.

Gesztusaidnak és arcjátékodnak nem szabad papírízűnek lennie. A nevetést és a felháborodást sohasem kellett tanulnunk, de a gesztusoknak olyan érzéseket is ki kell kifejezniük, amelyek mélyebbről fakadnak. Annál jobb, minél ösztönösebben jönnek a gesztusok.

A gesztusok két fő kategóriába sorolhatók: vannak leíró és vannak nyomatékosító gesztusok. A leíró gesztusok valamilyen cselekvést fejeznek ki, vagy kiterjedést és helyzetet érzékeltetnek. Az iskolán, amikor a gesztusok alkalmazásán dolgozol, ne elégedj meg csupán egy vagy két gesztussal. Az egész előadás alatt próbálj meg természetesen gesztikulálni! Ha ez nehézséget okoz, hasznosnak találhatod, ha olyan szavakat keresel, amelyek valamilyen irányra, távolságra, méretre, helyzetre vagy viszonylagos elhelyezkedésre utalnak. Sok esetben azonban csak arra van szükség, hogy elmélyedj az előadásodban. Ne nyugtalankodj amiatt, hogy milyen hatást fogsz kelteni másokban, hanem úgy beszélj, illetve úgy csinálj mindent, mint a hétköznapi életben! Amikor valaki nem szorong, természetesen tud gesztikulálni.

A nyomatékosító gesztusok érzést és meggyőződést fejeznek ki; hangsúlyozzák, élénkebbé teszik és megerősítik a gondolatokat, tehát igen fontosak. De vigyázz, mert az ilyenfajta gesztusok könnyen modorossá válhatnak! Ha újra meg újra ugyanazt a gesztust használod, akkor ahelyett, hogy élénkítenéd az előadásodat, magára a gesztusra hívod fel a figyelmet. Ha az iskolafelvigyázód megemlíti, hogy ezen még javítanod kell, próbálj meg egy ideig csak leíró gesztusokat alkalmazni. Egy idő múlva újra kezdj nyomatékosító gesztusokat használni!

Annak eldöntésénél, hogy milyen mértékben használj nyomatékosító gesztusokat, és mely gesztusok volnának helyénvalók, vedd figyelembe a hallgatóid érzéseit. Talán zavarba hozod őket, ha rájuk mutatsz. Vannak kultúrák, amelyekben ha egy férfi bizonyos gesztusokat alkalmaz, például szájára teszi a kezét a meglepetés kifejezéseképpen, azt nőiesnek tekintik. A világ egyes részein nem tartják erényesnek, ha a nők szabadon gesztikulálnak a kezükkel. Ezért a testvérnőknek ezeken a helyeken különösen jól kell alkalmazniuk az arcjátékot. Azt pedig a világon szinte mindenhol viccesnek tartják, ha valaki túlzott módon gesztikulál egy kis csoport előtt.

Amint tapasztalatra teszel szert, és nyugodtabb előadóvá válsz, minden nyomatékosító gesztus természetesen fogja kifejezni a belső érzéseidet, meggyőződésedet és őszinteségedet, azonkívül értelmet ad a beszédednek.

Mi olvasható le az arcodról? Az arcod gyakran minden más testrészednél beszédesebb. A szemed, valamint az, ahogyan a szádat és a fejedet tartod, mind-mind közvetíti az érzéseidet. Az arcod egyetlen szó nélkül közönyt, undort, meghökkenést, csodálkozást vagy örömet fejezhet ki. Amikor ezek az arckifejezések kimondott szavakkal párosulnak, akkor látható és érzékelhető hatást ér el velük az előadó. A Teremtő gondoskodott róla, hogy igen sok, összesen több mint 30 izom mozgassa az arcodat. Ezeknek közel a fele a mosolyodat szolgálja.

Akár az emelvényen vagy, akár a szántóföldi szolgálatban veszel részt, azon fáradozol, hogy kellemes üzenetet tudj megosztani az emberekkel, amely megörvendeztetheti a szívüket. Egy kedves mosoly alátámasztja ezt a szándékodat, a kifejezéstelen arc viszont kérdésessé teheti az őszinteségedet.

Sőt, egy mosoly azt közvetíti másoknak, hogy jóindulattal vagy irántuk. Ez különösen fontos ezekben a napokban, amikor az emberek gyakran félnek az idegenektől. A mosoly segíthet, hogy az emberek feloldódjanak, és fogékonyabbak legyenek arra, amit mondasz.