Kérdezz ügyesen!

MIVEL a kérdésekre válaszolni kell – akár szóban, akár gondolatban –, segítenek abban, hogy a hallgatóid is bekapcsolódjanak a gondolatmenetbe. Kérdésekkel beszélgetéseket kezdhetsz, és izgalmas gondolatcserében vehetsz részt. Mint előadó és tanító, a kérdésekkel felkeltheted hallgatóid érdeklődését, segíthetsz valakinek elgondolkodni egy témáról, vagy hangsúlyt adhatsz a szavaidnak. Ha ügyesen kérdezel, arra serkentesz másokat, hogy a tétlen figyelés helyett aktívan gondolkodjanak. Legyen valamilyen célod, és a kérdések feltevésével igyekezz elérni ezt a célt!

Ha beszélgetésre szeretnél ösztönözni másokat. Amikor a szántóföldi szolgálatban veszel részt, keresd az alkalmakat arra, hogy megkérd az embereket a véleményük elmondására – ha hajlandók megosztani azt veled.

Sok Tanú úgy kezdeményez érdekes beszélgetéseket, hogy egyszerűen megkérdezi: „Gondolkozott már azon, hogy . . . ?” Ha olyan kérdést választasz, amelyen sok ember csakugyan elgondolkozik, akkor szinte biztos, hogy kellemes élményeid lesznek a szántóföldi szolgálatban. Talán akkor is felkeltheted a házigazda kíváncsiságát, ha még nem gondolkozott a kérdésen. Nagyon sokféle témát be lehet vezetni a következő kérdésekkel: „Mit gondol . . . ?”, „Mit érez azzal kapcsolatban, hogy . . . ?” és „Gondolja, hogy . . . ?”

Amikor Fülöp, az evangéliumhirdető odament egy etiópiai udvari tisztviselőhöz, aki hangosan olvasta Ézsaiás próféciáját, Fülöp egyszerűen ezt kérdezte: „Érted is, amit olvasol?” (Csel 8:30). Ez a kérdés megnyitotta az utat Fülöp előtt, hogy igazságokat magyarázzon el Jézus Krisztusról. Hasonló kérdést feltéve néhány ma élő Tanú olyan emberekre talált rá, akik szinte éhezték a Biblia igazságának világos megértését.

Sokan szívesebben meghallgatnak, ha ők is lehetőséget kapnak a véleményük kifejtésére. Miután feltettél egy kérdést, hallgass figyelmesen! Kedvesen méltányold a választ, ne bíráld! Dicsérd meg azt, akivel beszélgetsz, ha ezt őszintén meg tudod tenni. Egyszer, miután egy írástudó „értelmesen válaszolt”, Jézus megdicsérte őt, ezt mondva: „Nem vagy messze az Isten királyságától” (Márk 12:34). Még ha nem vagy is egy véleményen a másik emberrel, megköszönheted neki, hogy elmondta a véleményét. Szavaiból kiderülhet, hogyan gondolkodik, és ezt figyelembe kell venned, amikor megosztod vele a Biblia igazságát.

Fontos gondolatok bevezetésekor. Akár csoporthoz szólsz, akár egyetlen emberhez, próbálj meg a kérdésekkel fontos gondolatokhoz eljutni! Kérdéseid feltétlenül olyan témákat érintsenek, amelyek őszintén érdeklik a hallgatóságodat! Olyan kérdéseket is feltehetsz, amelyek felkeltik az emberek kíváncsiságát, mivel a válasz nem annyira nyilvánvaló. Ha egy kérdés után rövid szünetet tartasz, a hallgatóid valószínűleg fokozott érdeklődéssel figyelnek majd a folytatásra.

Egy alkalommal Mikeás próféta számos kérdést tett fel. Miután megkérdezte, hogy mit vár el Isten az imádóitól, négy további kérdést tett fel, melyekben egy-egy lehetséges válasz rejlett. Ezekkel a kérdésekkel felkészítette az olvasókat arra a bölcs válaszra, amellyel befejezte fejtegetésének ezt a részét (Mik 6:6–8). Te is tudnál valami ilyesmit tenni, amikor tanítasz? Próbáld meg!

Amikor érvelsz egy témában. A kérdések segíthetnek másoknak, hogy követni tudják egy érvelés menetét. Ahogyan az a Malakiás 1:2–10-ből kiderül, Jehova is ezért használt kérdéseket, amikor erősen megfeddte Izraelt. Először ezt mondta nekik: „Szerettelek titeket.” Ám a nép nem értékelte ezt a szeretetet, ezért Jehova ezt kérdezte tőlük: „nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak?” Majd Edom lepusztult állapotára mutatott, mint ami bizonyítja, hogy a gonoszságuk miatt Isten nem szerette azt a nemzetet. Ezeket a kijelentéseket kérdésekkel teletűzdelt szemléltetések követik, melyekkel azt hangsúlyozta, hogy Izrael nem válaszolt kedvezően a szeretetére. Ezek közül a kérdések közül néhány úgy hangzik, mintha a hűtlen papok tennék fel őket, a többi kérdést pedig Jehova tette fel a papoknak. A párbeszéd az érzelmekre hat, és leköti a figyelmünket; az érvelés megcáfolhatatlan, az üzenet pedig felejthetetlen.

Néhány szónok hasonló módon ügyesen alkalmaz kérdéseket. Noha talán nem várnak szóbeli választ, a hallgatóság gondolatban mintha egy párbeszédben venne részt.

A bibliatanulmányozásokon olyan módszert alkalmazunk, amely megkívánja a tanulmányozó közreműködését. Természetesen hasznosabb, ha a tanulmányozó nem csupán felolvassa a válaszokat. Kedvesen tegyél fel kiegészítő kérdéseket, hogy meg tudd vitatni vele a témát! A kulcsgondolatoknál buzdítsd, hogy a válaszaihoz használja a Bibliát! Ezt is kérdezheted: „Amiről most beszélgetünk, hogyan függ össze ezzel a másik gondolattal, amelyet már átvettünk? Miért fontos ez? Hogyan kellene érintenie az életünket?” Ez a módszer hatásosabb, mintha a saját meggyőződésedet hangoztatnád, vagy hosszasan magyaráznád a kérdést. Így segítesz a tanulmányozónak, hogy az ’értelmi képességével’ imádja Istent (Róma 12:1).

Ha a tanulmányozó nem ért meg valamit, légy türelmes! Lehet, hogy megpróbálja összehasonlítani az általad mondottakat azzal, amiben évekig hitt. Megkönnyítheted a dolgát, ha egy másik szemszögből közelíted meg a témát. Időnként azonban nagyon egyszerű érvelésre lehet szükség. Sokszor használd a Szentírást, mondj szemléltetéseket, és tegyél fel egyszerű kérdéseket, amelyek arra ösztönzik a tanulmányozót, hogy gondolkodjon el a bizonyítékokon.

Hozd felszínre az érzéseket! Amikor az emberek kérdésekre válaszolnak, nem mindig fedik fel az igazi érzéseiket. Talán csak olyan válaszokat adnak, amelyeket szerintük hallani szeretnél, ezért tisztánlátásra van szükség (Péld 20:5). Jézushoz hasonlóan te is megkérdezheted: „Hiszed-e ezt?” (Ján 11:26).

Amikor Jézus tanítványai közül sokan megbotránkoztak azon, amit mondott, és elhagyták őt, Jézus megkérte apostolait, hogy mondják el, ők mit éreznek. Ezt kérdezte: „Talán ti is el akartok menni?” Péter így öntötte szavakba érzéseit: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad; mi pedig elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje” (Ján 6:67–69). Egy másik alkalommal Jézus ezt kérdezte tanítványaitól: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ezután egy olyan kérdést tett fel, mellyel arra ösztönözte őket, hogy mondják el, mi van a szívükben. „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:13–16).

Bibliatanulmányozás vezetése közben hasznosnak találhatod, ha bizonyos témaköröket hasonlóképpen közelítesz meg. Ezt kérdezheted: „Hogyan tekintik ezt a dolgot az osztálytársaid (vagy munkatársaid)?” Majd ezt kérdezheted: „És te mit érzel ezzel kapcsolatban?” Ha megismered valakinek az igazi érzéseit, képes leszel tanítóként a lehető legtöbbet segíteni neki.

Amikor hangsúlyozni szeretnél valamit. A kérdésekkel ezenkívül nagyobb hangsúlyt adhatunk a gondolatoknak. Pál apostol is ezt tette a Róma 8:31, 32-ben feljegyzettek szerint: „Ha az Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk? Aki még saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, hogyan ne adna nekünk kedvesen minden mást is vele együtt?” Figyeld csak meg, hogy mindkét kérdés a közvetlenül előtte álló mellékmondatra épül.

Miután Ézsaiás próféta lejegyezte Jehovának a babiloni király elleni ítéletét, erős meggyőződését fejezte ki, amikor ezt írta: „a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?” (Ézs 14:27). Az ilyen kérdések már a tartalmukkal is jelzik, hogy a bennük kifejezett gondolatokat nem lehet tagadni; nem várunk rájuk külön választ.

A helytelen gondolkodás leleplezésére. Jól átgondolt kérdésekkel hatékonyan le lehet leplezni a helytelen gondolkodást. Mielőtt Jézus meggyógyított egy férfit, ezt kérdezte a farizeusoktól és néhány férfitól, akik jártasak voltak a Törvényben: „Szabad-e sabbaton gyógyítani, vagy nem?” Miután meggyógyította a férfit, egy másik kérdést is feltett: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik, nem húzza ki azonnal sabbatnapon?” (Luk 14:1–6). Jézus nem várt választ; nem is válaszolt senki. Kérdéseivel a jelenlevők helytelen gondolkodását leplezte le.

Időnként még az igaz keresztények is helytelenül gondolkodnak. Az első századi Korintusban néhány keresztény bíróság elé vitte testvéreit olyan ügyekben, amelyeket maguk között kellett volna megoldaniuk. Hogyan járt el Pál ebben a helyzetben? Félreérthetetlen kérdések sorával igyekezett kiigazítani a gondolkodásukat (1Kor 6:1–8).

Gyakorlással te is megtanulhatsz jó kérdéseket feltenni. Ne feledd azonban, hogy tisztelettudónak kell lenned, különösen akkor, amikor idősebbekkel beszélsz, olyanokkal, akiket nem ismersz személyesen, vagy akik magas beosztásban vannak. Úgy tegyél fel kérdéseket, hogy vonzó módon tárd fel másoknak a bibliai igazságot.