Vigyázz, mert a szív csalárd!

1–2. Miért nehéz felismerni, hogy milyen állapotban van a jelképes szívünk?

KÉPZELD EL, hogy egy reggel éles fájdalommal a mellkasodban ébredsz, és légszomjad van. „Csak nem infarktus?” – fut át az agyadon. Ha elhessegeted a gondolatot, azzal a probléma még nem fog megoldódni. Azonnal tenned kell valamit. Felhívhatod a mentőket, hogy szakorvosi ellátást kapj. Sokféle vizsgálatot el fognak végezni, például elektrokardiogramot készítenek. Az azonnali diagnosztizálás és ellátás életet menthet.

² És a jelképes szívünk milyen állapotban van? Ezt talán nem is olyan könnyű megállapítani. Miért? Azért, mert ahogy a Biblia írja, „csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes. Kicsoda ismerheti azt?” (Jer 17:9). Vagyis a szívünk becsaphat bennünket. Elhitetheti velünk, hogy tulajdonképpen minden rendben van a szellemiségünkkel, noha mások már látják a bajra utaló jeleket, és aggódnak értünk. Miért vezethet minket félre a szívünk? A bűnös hajlamaink is ellenünk dolgoznak, valamint Sátán és a világrendszere is megnehezíti, hogy pontos képet kapjunk a szívünk állapotáról. A jelképes szív vizsgálatával kapcsolatban sokat tanulhatunk Jeremiástól és a napjaiban élt júdaiak esetéből.

3. Miket istenít sok ember?

³ A júdaiak nagy többségének rossz állapotban volt a jelképes szíve. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül hátat fordítottak az egyedüli igaz Istennek, hogy Kánaán isteneit szolgálják. Jehova kérdőre vonta őket: „hol vannak isteneid, amelyeket magadnak készítettél? Keljenek fel ők, ha meg tudnak menteni nyomorúságod idején. Hiszen annyi istened van már, ahány városod, ó, Júda!” (Jer 2:28). Mi biztosan nem gondoljuk magunkról, hogy bálványistenek imádói lennénk. Érdekes azonban, hogy a Magyar értelmező kéziszótár szerint, ha egy személynek valaki vagy valami az istene, az azt jelenti, hogy „v[ala]kit v[agy] v[ala]mit mindennél többre becsül, jobban szeret”. A világban sokan a karrierjüket, az egészségüket, a családjukat, sőt, egyesek a házi kedvenceiket tartják a legfontosabbnak az életükben. Mások a sportot, a sztárokat, a műszaki cikkeket, az utazást vagy a hagyományaikat becsülik mindennél többre. Ezek miatt a dolgok miatt sokan még arról is lemondanak, hogy kapcsolatot ápoljanak a Teremtőjükkel. A Jeremiás napjaiban élt júdaiak esetéből kiindulva vajon hatással lehet az igaz keresztényekre is ez a gondolkodásmód?

A CSALÁRD SZÍV BECSAPHAT

4. Mennyire voltak őszinték azok, akik ezt mondogatták: „Hol van Jehova szava? Következzen csak be!”

⁴ Érdekesnek fogod találni, hogy miről beszélt éppen Jeremiás, amikor azt mondta, hogy a szív veszedelmes. Hallotta, hogy az emberek ezt mondogatják: „Hol van Jehova szava? Következzen csak be!” (Jer 17:15). De komolyan is gondolták, amit mondtak? Nos, Jeremiás könyvének az a fejezete, amely erről beszél, így kezdődik: „Júda bűne vas íróvesszővel van felírva. Gyémántheggyel van bevésve szívük táblájára”. A legnagyobb gond az volt, hogy a júdaiak ’földi emberben bíztak, és hús-vér lényt tettek karjukká, és a szívük elfordult Jehovától’. Csak kevesen voltak azok, akik bíztak Istenben, keresték a vezetését, és vágytak a tőle jövő áldásokra (Jer 17:1, 5, 7).

5. Hogyan fogadták Jeremiás idejében a zsidók Jehova utasításait?

⁵ A legtöbbek szívállapota nyilvánvalóvá vált abból, hogy hogyan fogadták azt, amit Isten mondott nekik. (Olvassátok fel: Jeremiás 17:21, 22.) Vegyük például a sabbatot. Ilyenkor nem volt szabad a szokásos munkájukkal foglalkozniuk. Pihenésre és szellemi tevékenységekre kellett szánniuk ezt a napot. A zsidók sabbatnapon nem intézhettek üzleti vagy egyéb ügyeket. A viselkedésük azonban felszínre hozta, mi van a szívükben. „Nem figyeltek, és fülüket sem mozdították. Megkeményítették nyakukat, hogy ne halljanak, és ne fogadják el a fegyelmezést.” Bár ismerték Isten törvényét, megvolt a saját véleményük – nekik dolguk volt, ha sabbat volt, ha nem (Jer 17:23; Ézs 58:13).

6–7. a) A hű rabszolga osztály tanácsai ellenére milyen irányba mehet el egy keresztény gondolkodása? b) Ha így gondolkodunk, az milyen hatással lehet az összejöveteleken való részvételünkre?

⁶ Ma már nem kell betartanunk a sabbatra vonatkozó törvényt. De levonhatunk egy nagy tanulságot abból, ahogyan a zsidók viselkedtek, megmutatva vele, hogy milyen állapotban volt valójában a szívük (Kol 2:16). Mi már felhagytunk az önző, emberi törekvéseinkkel azért, hogy Isten akaratát cselekedjük. Azt is tudjuk, mekkora hiba lenne, ha elkényelmesednénk Isten szolgálatában. És biztosan sok olyan személyt megismertünk, akik valódi felüdülést és megnyugvást találnak abban, hogy Isten akaratának a cselekvése a legfontosabb az életükben. Akkor mégis hogyan vezethet félre minket a szívünk?

⁷ Egy keresztény beleeshet abba a hibába, hogy azt hiszi, vele soha nem történhet meg az, ami sok emberrel megtörtént Jeremiás napjaiban; őt soha nem csaphatja be a szíve. Például így kezdhet el gondolkodni egy férfi: „Nem szabad elveszítenem az állásomat, mert gondoskodnom kell a családomról.” Ez érthető is. De mi van, ha a következő gondolata ez: „Kellene még valamit tanulnom, hogy egy rendes álláshoz jussak, vagy megtarthassam a munkámat.” Ez is logikusnak tűnhet, és ezért erre a következtetésre jut: „Ma más idők járnak, mint régen. Az ember manapság csak úgy teheti biztossá az állását, ha diplomát szerez.” Ugye, milyen könnyen megtörténhet valakivel, hogy lebecsüli a hű és értelmes rabszolga osztály bölcs és kiegyensúlyozott tanácsát az oktatásról, és elkezd hiányozni az összejövetelekről? A világ szép lassan átformálta néhányak gondolkodását és nézőpontját ezen a téren (Ef 2:2, 3). Nem csoda, hogy a Biblia erre figyelmeztet minket: „Ne engedd, hogy a körülötted levő világ a saját öntőformájába préseljen” (Róma 12:2, Phillips).a

8. a) Mivel kapcsolatban érezhet némi büszkeséget egy keresztény? b) Miért nem elég csak a tényeket ismerni Istenről és a tetteiről?

⁸ Igaz, néhány első századi keresztény gazdag volt, és talán volt némi tekintélye a világban. Napjainkban is vannak ilyen keresztények. Hogyan gondolkodjanak arról, amit elértek az életben, és mi hogyan gondolkodjunk ezekről a keresztényekről? Jehova megadja a választ Jeremiás által. (Olvassátok fel: Jeremiás 9:23, 24.) Ahelyett, hogy valaki azzal dicsekedne, hogy mit valósított meg a saját életében, bölcsen teszi, ha elismeri, hogy a legnagyobb kincse az, hogy ismerheti a világmindenség Szuverénjét (1Kor 1:31). De mit jelent ismerni Jehovát? Jeremiás napjaiban az emberek tudták, mi Isten neve. Azt is tudták, hogy hogyan mentette meg az ősatyáikat a Vörös-tengernél, az Ígéret földjének elfoglalásakor, a bírák korában, illetve a hűséges királyok uralkodásának idején. De mégsem ismerték igazán Jehovát, és a hitük sem volt őszinte. Ennek ellenére ezt mondták: „Ártatlan maradtam. Bizonyosan elfordult tőlem [Isten] haragja” (Jer 2:35).

HOGYAN FORMÁL MINKET JEHOVA?

9. Miért lehetünk biztosak abban, hogy a szív átformálható, és hogyan lehet átformálni?

⁹ A zsidóknak, akiknek Jeremiás elvitte Isten üzenetét, át kellett formálniuk a szívüket. Képesek voltak rá, mert Isten ezt mondta azokról, akik később visszatértek a száműzetésből: „Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok Jehova. Népem lesznek, én pedig Istenük leszek, mert egész szívükkel visszatérnek hozzám” (Jer 24:7). Ma is képes az ember megváltozni. És a legtöbbünknek még biztos van mit formálni a jelképes szívén. Ehhez három dolog elengedhetetlen: lelkiismeretesen tanulmányoznunk kell Isten Szavát, meg kell értenünk, hogy hogyan van jelen Isten az életünkben, és át kell ültetnünk a gyakorlatba azt, amit megtanulunk róla. A Jeremiás napjaiban élt zsidókkal ellentétben akarnunk kell, hogy a Szívek Vizsgálója szemügyre vegyen minket. Mi pedig úgy tudjuk megvizsgálni a saját szívünket, hogy figyelembe vesszük, amit a Biblia ír, illetve észrevesszük, amikor Jehova tesz valamit az érdekünkben (Zsolt 17:3). Igen, az önvizsgálat bölcs dolog!

10–11. a) Miért ment el Jeremiás megnézni, hogy hogyan dolgozik a fazekas? b) Mitől függ, hogy mivé formál Jehova egy embert?

¹⁰ Sátán minden embert ugyanabba az öntőformába akar belepréselni, Isten azonban minden egyént külön-külön formál. Ezt mutatja az is, amit Jeremiás látott. Egy nap Isten elküldte őt a fazekas házába. A fazekas korongján éppen készült egy edény, de amikor a fazekas látta, hogy nem olyan lett, mint amilyennek szerette volna, a még nedves agyagból egy másik edényt formált. (Olvassátok fel: Jeremiás 18:1–4.) Miért mondta Isten Jeremiásnak, hogy nézze meg, hogyan dolgozik a fazekas, és mi mit tanulhatunk a történetből?

¹¹ Jehova meg akarta mutatni Jeremiásnak és Izraelnek, hogy hatalmában áll azzá formálni az embereket és a nemzeteket, amivé akarja. Hogyan dolgozik Isten az agyaggal? Az emberekkel ellentétben Jehova nem hibázik, és olyat sem tesz, hogy gondol egyet, és megsemmisíti, amit készített. Hogy Jehova mivé formál egy embert, az attól függ, hogy az mivé engedi magát formálni. (Olvassátok fel: Jeremiás 18:6–10.)

12. a) Hogyan reagált Joákim, amikor Jehova megpróbálta őt formálni? b) Milyen tanulságot vontál le Joákim történetéből?

¹² Nos, hogyan formálja Jehova az embereket? Napjainkban elsősorban a Biblia által. Az, ahogyan egy személy reagál arra, amit Isten Szavában olvas, felszínre hozza, hogy milyen ember ő, és Isten ezt figyelembe véve formálja őt. Hogy lássuk, hogyan formálhatta Isten Jeremiás idejében az embereket az élet mindennapos dolgaiban, nézzük meg Joákim király példáját. A Törvény elrendelte: „Ne csapd be a bérest”. A király mégis ezt tette. Izraelitákat foglalkoztatott olcsó munkaerőként, hogy „tágas házat” építtessen magának. Kihasználta őket (5Móz 24:14; Jer 22:13, 14, 17). Isten próbált formálni Joákim szívén a szava által, melyet a próféták vittek el a királynak. Ám az csalárd szívének kívánságai után ment. „Nem engedelmeskedem!” – mondta, és nem változtatott az addigi életmódján. Ezért Isten kijelentette: „Úgy temetik el [Joákimot], mint a szamárcsődört, elvonszolják és kidobják” (Jer 22:19, 21). Esztelenség lenne, ha mi is ennyivel elintéznénk: „Ilyen vagyok, és kész!” Isten ma nem küld hozzánk Jeremiáshoz hasonló prófétákat, de ellát minket útmutatással. A hű és értelmes rabszolga osztály segít nekünk felismerni és alkalmazni az életünkben a bibliai alapelveket. Lehet, hogy ezek egészen hétköznapi dolgokat érintenek, mint például azt, hogy milyen legyen a megjelenésünk, vagy hogy egy esküvőn vagy társas összejövetelen milyen legyen a zene és a tánc. Engedni fogjuk, hogy Isten Szava formáljon minket?

13–14. a) Miért egyeztek bele a jeruzsálemi rabszolga-tulajdonosok, hogy elengedik a héber rabszolgáikat? b) Mi hozta felszínre, hogy valójában mi volt a rabszolga-tulajdonosok szívében?

¹³ Nézzünk egy másik példát. A babiloniak Sedékiást tették meg vazallus királynak Júdában. De Sedékiás később figyelmen kívül hagyta Isten tanácsát, melyet Jeremiás által közölt vele, és fellázadt (Jer 27:8, 12). Ezért Babilon ostrom alá vette Jeruzsálemet. A király és a fejedelmei úgy érezték, hogy tenniük kellene valamit, hogy összhangban legyenek a Törvénnyel, és elnyerjék Isten tetszését. Mivel tudták, hogy a héber rabszolgákat a szolgaságuk hetedik évében szabadon kell bocsátani, Sedékiás szövetséget kötött a néppel, hogy engedjék el a rabszolgákat (2Móz 21:2; Jer 34:14). Hát igen, amikor Jeruzsálem körül ellenségek táboroztak, hirtelen nagyon bölcs dolognak tűnt szabadon engedni a rabszolgákat! (Olvassátok fel: Jeremiás 34:8–10.)

¹⁴ Később hadsereg érkezett Egyiptomból Jeruzsálem segítségére, és emiatt a babiloniak felhagytak az ostrommal (Jer 37:5). Mit tettek ekkor azok, akik szabadon engedték a rabszolgáikat? Újra rabszolgasorba kényszerítették őket (Jer 34:11). Vagyis amikor a zsidók bajban voltak, látszólag betartották Isten parancsolatait, mintha ezzel jóvá tudnák tenni mindazt, amit elkövettek. De amint a veszély elmúlt, minden újra visszatért a régi kerékvágásba. Bár úgy tettek, mintha a Törvény szellemében járnának el, azzal, hogy később újra rabszolgáikká tették a társaikat, megmutatták, hogy a szívük mélyén nem akarták követni az Isten Szavában található tanácsokat, és nem hagyták magukat formálni.

HAGYD, HOGY JEHOVA FORMÁLJON

15. Mitől függ, hogy Jehova mennyire fog tudni formálni téged? Mondj egy példát!

¹⁵ Jehova világméretű gyülekezetének a segítségével ráébredhetünk, hogy egy bizonyos élethelyzetben milyen bibliai alapelveket kellene alkalmaznunk. Például lehet, hogy elméletben tudjuk, hogyan kellene viselkednünk, ha személyiségbeli problémáink vannak egy testvérrel (Ef 4:32). És azt is elismerjük, hogy a Biblia tanácsai helyesek és bölcsek. De vajon milyen agyagnak fogunk bizonyulni? Formálódni fogunk Jehova keze alatt? Ha a szívünk képlékeny, akkor változni fogunk, és a nagy Fazekas olyan edénnyé fog formálni minket, amelyet még jobban fel tud használni. (Olvassátok fel: Róma 9:20, 21; 2Timóteusz 2:20, 21.) Ahelyett, hogy hagynánk, hogy olyanná legyen a szívünk, mint amilyen Joákimé és a Sedékiás napjaiban élt rabszolga-tulajdonosoké volt, engedjük, hogy Jehova tisztes célra való edénnyé formáljon minket.

16. Milyen ténnyel volt tisztában Jeremiás?

¹⁶ Isten még Jeremiást is formálta. Hogyan fogadta ezt a próféta? A szavai megmutatják. „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” – ismerte el. Aztán így könyörgött Istenhez: „Igazíts helyre, ó, Jehova” (Jer 10:23, 24). Fiatalok, utánozni fogjátok Jeremiást? Valószínűleg sok döntést kell majd meghoznotok a közeljövőben. Néhány fiatal szeretné ’a saját lépteit irányítani’. Te Istenhez fordulsz irányításért, amikor döntést hozol? Jeremiáshoz hasonlóan te is alázatosan be fogod ismerni azt a tényt, hogy az emberek nem képesek a saját lépteiket irányítani? Ne feledd: ha keresed Isten vezetését, akkor formálni fog téged.

17–19. a) Miért tette meg Jeremiás a hosszú utat az Eufráteszig? b) Miért lehetett ez Jeremiásnak az engedelmesség próbája? c) Mit valósított meg Jeremiás azzal, hogy elvitte és visszahozta az övet?

¹⁷ Jeremiásnak engedelmeskednie kellett Isten utasításainak ahhoz, hogy el tudja végezni a megbízatását. Ha te lettél volna Jeremiás, elfogadtad volna azokat az utasításokat, melyeket ő kapott? Egyszer Jehova arra kérte, hogy kössön a derekára egy lenövet. Aztán megparancsolta neki, hogy menjen el az Eufráteszhez. Ha megnézel egy térképet, látni fogod, hogy ez körülbelül 500 kilométernyi gyalogutat jelentett. Az Eufrátesznél Jeremiásnak el kellett rejtenie az övet egy sziklahasadékban, és aztán vissza kellett gyalogolnia Jeruzsálembe. Isten később arra utasította, hogy menjen, és hozza vissza az övet. (Olvassátok fel: Jeremiás 13:1–9.) Jeremiás összesen mintegy 2000 kilométert gyalogolhatott. A bibliakritikusok egyszerűen nem tudják elhinni, hogy Jeremiás képes lett volna hónapokig gyalogolni, és egy ilyen hosszú utat megtenni (Ezsd 7:9).b Pedig Isten ezt parancsolta neki, és ő meg is tette.

¹⁸ Látod magad előtt a prófétát, amint átkel a júdai hegyeken, majd az Eufrátesz felé veszi az irányt, talán egy sivatagon keresztül? És mindezt csak azért, hogy elrejtsen egy lenövet! A szomszédai biztosan kíváncsiak voltak rá, hogy miért marad távol olyan sokáig. Amikor visszatért, nem volt rajta a lenöv. Aztán Isten megparancsolta neki, hogy tegye meg ismét a hosszú utat, és hozza vissza az övet, amely ekkora már elrohadt, és ’semmire sem volt jó’. Ugye, milyen könnyű lett volna így reagálni: „Azért ez már sok! Mi értelme ennek?” De mivel Jeremiás engedte, hogy Isten formálja a szívét, nem így gondolkodott. Nem panaszkodott, hanem tette, amit mondtak neki.

¹⁹ Isten csak a második út után magyarázott el mindent. Annak köszönhetően, amit Jeremiás a lenövvel tett, egy erőteljes üzenetet adhatott át a népnek: „Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni szavaimra, amely szívének makacsságát követi, és folyton más istenek után jár, hogy szolgálja őket, és meghajoljon előttük, éppen olyan lesz, mint ez az öv, amely semmire sem jó már” (Jer 13:10). Milyen hatásos módon tanította Jehova a népét! Mivel Jeremiás ebben a látszólag kis dologban is szívből engedelmeskedett, Jehova ezt is felhasználhatta arra, hogy elérje az emberek szívét (Jer 13:11).

20. Miért értetlenkedhetnek néhányan az engedelmességed láttán, de miben lehetsz biztos?

²⁰ A keresztényeket ma nem kéri Isten arra, hogy gyalogoljanak több száz kilométert, azért hogy megtanítson az emberekkel valamit. De lehet, hogy a keresztényi életutad miatt a szomszédaid vagy az ismerőseid nem értenek meg, sőt talán még bírálgatnak is. Kritika tárgya lehet a megjelenésed, az, hogy milyen iskolát és karriert választasz, vagy akár még az alkoholfogyasztásról kialakított nézeteid is. Te is ugyanolyan határozottan fogod követni Isten irányítását, mint Jeremiás? Lehet, hogy nagyszerűen tudsz majd tanúskodni, mert jó döntéseket hozol annak köszönhetően, hogy engeded, hogy Isten formálja a szívedet. Mindenesetre, ha engedelmeskedsz Jehova utasításainak, melyeket a Szavában találsz, és elfogadod a hű rabszolga osztályon keresztül jövő irányítását, az mindig a javadra lesz. Te is lehetsz olyan, mint Jeremiás, ezért ne hagyd, hogy a csalárd szíved vezessen. Határozd el, hogy engeded, hogy Isten formálja a szívedet. Hagyd, hogy tisztes célra való edénnyé formáljon, melyet aztán örök időkön át tud használni.