A tizedik csapás

Mózes megígéri a fáraónak, hogy nem jön többé hozzá. De mielőtt otthagyja, ezt mondja: „Éjfélkor minden elsőszülött fiú meg fog halni Egyiptomban, a fáraó és a szolgák családjában egyaránt.”

Jehova arra kéri az izraelitákat, hogy tartsanak egy különleges vacsorát: „Vágjatok le egy egyéves hím bárányt vagy kecskét, és kenjetek a véréből a bejárati ajtóra! Süssétek meg a húst, és egyétek meg kovásztalan kenyérrel! Legyetek indulásra készen felöltözve, a saru is legyen a lábatokon! Ma éjjel megszabadítalak benneteket.” El tudod képzelni, milyen izgatottak az izraeliták?

Éjfélkor Jehova angyala minden házhoz odamegy Egyiptomban. Azokban a házakban, ahol a bejárati ajtón nincs vér, megöli az elsőszülött fiút. De ahol vért talál az ajtón, ott továbbmegy. Minden egyiptomi családban, akár gazdagok, akár szegények, meghal az elsőszülött fiú, ám az izraelita családokban nem.

A fáraó fia is meghal. A fáraó ezt már nem bírja tovább. Azonnal hívatja Mózest és Áront: „Menjetek, és imádjátok az isteneteket! Vigyétek az állataitokat is! Menjetek!”

Telihold van, amikor az izraeliták kivonulnak Egyiptomból. Rendezetten haladnak, családonként és törzsenként. 600 000 férfi hagyja el az országot, emellett számtalan nő és gyerek. Sokan mások is csatlakoznak hozzájuk, akik Jehovát szeretnék imádni. Az izraeliták végre szabadok!

Ezután minden évben megtartják ezt a különleges vacsorát, hogy emlékezzenek rá, hogyan mentette meg őket Jehova. Ezt az ünnepet hívjuk pászkának.