Az utolsó vacsora

A zsidók minden évben, niszán hónap 14-én megünneplik a pászkát. Arról emlékeznek meg ilyenkor, hogy Jehova kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból, és bevitte őket az ígéret földjére. Időszámításunk szerint 33-ban Jézus az apostolaival ünnepli meg a pászkát Jeruzsálemben, egy emeleti szobában. A vacsora után Jézus ezt mondja: „Valaki közületek el fog árulni engem.” Az apostolok csodálkozva kérdezik: „Kicsoda?” Jézus ezt válaszolja: „Az, akinek odaadom ezt a darab kenyeret.” Iskariót Júdásnak nyújtja a kenyeret, aki ezután rögtön otthagyja őket.

Miután elmegy, Jézus imádkozik, és több darabra töri a kenyeret. Odaadja a 11 apostolának, és ezt mondja: „Egyétek meg! Ez a kenyér a testemet jelképezi, melyet odaadok majd értetek.” Utána megint imádkozik, bort ad nekik, és ezt mondja: „Igyátok meg! Ez a bor a véremet jelképezi, mely áldozat lesz értetek, hogy a bűnöket meg lehessen bocsátani. Ígérem nektek, hogy királyok lesztek velem az égben. Minden évben emlékezzetek meg rólam!” Jézus követői így is tesznek mind a mai napig. Minden évben összejönnek ezen az estén. Ezt az összejövetelt az Úr vacsorájának hívják.

A vacsora után az apostolok azon vitatkoznak, hogy melyikük a legfontosabb. Jézus ezt mondja nekik:

„Az a legfontosabb köztetek, aki mindenkit fontosabbnak tart magánál. Ti a barátaim vagytok, ezért elmondok nektek mindent, amit az Atyám mondani akar nektek. Nemsokára felmegyek hozzá az égbe, de ti most még itt maradtok. Az emberek onnan fogják tudni, hogy a tanítványaim vagytok, hogy nagyon szeretitek egymást. Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket.”

Jézus megint imádkozik. Arra kéri Jehovát, hogy védje meg a tanítványait, és segítsen nekik, hogy békésen tudják együtt végezni a munkájukat, amit rájuk bízott. Azért is imádkozik, hogy legyen megszentelve Jehova neve. Ezután énekkel dicsérik Jehovát, és elmennek a házból. Nem sokkal később Jézust letartóztatják.