ADULLÁM

Júda egyik városa a termékeny lapályon, vagyis a Sefélán, Betlehem és Lákis között kb. félúton (Jzs 15:35). Tell-es-Sejk-Madkúrral (Horbat-Adullammal) azonosítják, amely Jeruzsálemtől úgy 26 km-re Ny-DNy-ra helyezkedik el. Úgy tűnik, hogy az eredeti név az Id el-Ma (Mije) névben maradt fenn; a közelben lévő romokat nevezik így. Adullám stratégiai fontosságú hely, mivel uralja a Vádi-esz-Szúrt és azt a bekötőutat, amely a Sefélának attól a részétől kezdve Júda belsejéig tart. Elsősorban ’Adullám barlangjáról’ ismert, ahová Dávid menekült Saul király elől. Ezen a vidéken sok mészkőbarlang található (2Sá 23:13).

Adullám nyilván egy nagyon régi város volt. A Biblia először „az adullámi” Hírával kapcsolatban említi, aki Júda társa lett még azelőtt, hogy Jákob családja Egyiptomba költözött (1Mó 38:1, 2, 12, 20). Mintegy három évszázaddal később, abban az időben, amikor Józsué betört arra a vidékre, Adullám egyike volt annak a 31 kis királyságnak, melyeket Józsué legyőzött (Jzs 11:1–15; 12:15). Ezután Júdának lett kijelölve, más városokkal együtt, amelyek szintén a Sefélán helyezkedtek el (Jzs 15:33–35).

Dávidnak, midőn Saul király elől bujdosott, sikerült elmenekülnie Gát filiszteus királyától, Ákistól, és felment Adullámba, egy barlangba, ahol idővel mintegy 400 ember csatlakozott hozzá (1Sá 22:1–5). Ezt a Betlehemtől mintegy 19 km-re Ny-DNy-ra lévő barlangot Dávid még pásztor korából ismerhette. Mivel szinte lehetetlen volt megközelíteni, úgy tűnik, hogy Dávid az erődjévé tette. Később, amikor Dávid uralkodott, haditámaszpontként használta a filiszteusokkal szemben vívott háborúinál. Innen tört utat magának Betlehembe az a három katona, akik egy víztároló vizéből vittek Dávidnak, ám ő visszautasította a vizet, úgy tekintve rá, mintha a vérüket jelképezné, mivel az életük kockáztatásával szerezték (1Kr 11:15–19; 12:16; 2Sá 5:17, 18).

Adullám egyike volt annak a 15 erődített városnak, amelyek láncot alkottak, és amelyeket Roboám, Júda királya megerősített (2Kr 11:5–12). Ezt a láncot – melynek az volt a célja, hogy Ny és D felől védelmet nyújtson – áttörték Szanhérib csapatai Ezékiás uralma idején (i. e. 732-ben) (2Ki 18:13). Nehémiás napjaiban is meg van említve Adullám, mégpedig azok között a városok között, amelyeket újra benépesítettek a babiloni száműzetésből hazatelepülő zsidók (Ne 11:30).