ARISZTÁRKUSZ

(a legjobb [legnemesebb] uralkodó):

Pál egyik közeli társa, akivel együtt utazott és együtt raboskodott. Arisztárkusz makedón volt, Tesszalonikából való (Cs 20:4; 27:2). A Pál harmadik misszionáriusi útjáról szóló beszámolóban ismerkedhetünk meg vele: az efézusi zendülés tetőfokán Arisztárkuszt és Gájuszt erőszakkal elhurcolták a színházba (Cs 19:29). Ő lehetett az a ’testvér’, aki segített Pálnak a Makedóniában és Görögországban összegyűjtött, júdeaiaknak szánt adomány ügyében (2Ko 8:18–20).

Arisztárkusz elkísérte Pált a római útjára, de nem tudjuk biztosan, hogyan sikerült feljutnia a hajóra, talán Pál rabszolgájaként (Cs 27:2). Rómában továbbra is segítette és bátorította Pált, és egy ideig ő maga is börtönben volt. Pál a kolosszéiaknak (4:10) és a Filemonnak (23, 24) írt levelében tolmácsolja Arisztárkusz üdvözletét.