GÁJUSZ

(a ’föld’ jelentésű alapszóból):

1. Makedón férfi, aki elkísérte Pál apostolt a harmadik misszionáriusi útján, és akit Arisztárkusszal együtt erőszakkal az efézusi színházba vittek, amikor Demetriusz, az ezüstműves lázadást szított (Cs 19:29).

2. A kis-ázsiai Derbéből való keresztény, akiről hat másik személy mellett azt olvassuk, hogy elkísérte Pál apostolt az utolsó misszionáriusi útján. Gájusz és a többiek nyilvánvalóan elváltak Páltól, és Troászba mentek, Kis-Ázsia ny. partjára, és ott vártak rá (Cs 20:4, 5). Lehetséges, hogy ez a Gájusz ugyanaz, mint az 1-es számmal jelzett személy, mivel a beszámoló Arisztárkuszt is említi. Ha igen, akkor valószínűleg makedón születésű volt (vagy makedón ősei voltak), ám Derbében lakott.

3. Korintuszi keresztény, akit Pál személyesen keresztelt meg. Amikor Pál a rómaiaknak írt, feltehetően ez a Gájusz látta vendégül őt is, és a gyülekezetet is. Ez azt jelenti, hogy a korintuszi gyülekezet Gájusz otthonában tartotta az összejöveteleit (1Ko 1:14; Ró 16:23).

4. Keresztény, akinek János apostol a harmadik ihletett levelét írta, és akit megdicsért, amiért az igazságban jár, valamint a vendégszeretetére utalva a hűséges munkájáért és szeretetéért is (3Jn 1, 3–6).