ASÁF

(Ő [Isten] összegyűjtött):

1. Lévi leszármazottja Gersomon keresztül (1Kr 6:39, 43). Dávid király uralma idején (i. e. 1077–1038) Asáfot a léviták a szövetségládát kísérő énekesek és cintányérosok fejévé tették meg, amikor azt felvitték Obed-Edom házából ’Dávid városába’ (1Kr 15:17, 19, 25–29). Asáf Hémánnal és Etánnal együtt ezután is a hajlék előtt szolgált irányítva a zenészeket és énekeseket (1Kr 6:31–44). Hémánhoz és Jedutunhoz (vsz. ugyanaz, mint Etán) hasonlóan Asáfot is „látnoknak” nevezik, „aki hárfával prófétált” (1Kr 25:1–6; 2Kr 29:30; 35:15).

Asáf fiai a későbbiekben is különleges csoportnak számítottak a zenekari és énekkari elrendezésben. Fontos szerepük volt a templom felavatásakor, és amikor felhozták a szövetségládát Sionból a templom helyszínére (2Kr 5:12); Ezékiás király reformjainak idején (2Kr 29:13–15); valamint akkor is, amikor a nevezetes pászkát ünnepelték Jósiás király uralma idején (2Kr 35:15, 16). Néhány leszármazottja abban a csoportban volt, amely elsőként tért vissza a babiloni száműzetésből Jeruzsálembe (Ezs 2:1, 41; Ne 7:44).

Az 50. és a 73–83. zsoltárt a felirata Asáfnak tulajdonítja. De ez az elnevezés, úgy tűnik, inkább arra az atyai háznépre utal, amelyiknek a feje volt, mivel némelyik zsoltár (Zs 79., 80.) nyilvánvalóan olyan eseményeket ír le, amelyek később történtek, mint amikor Asáf élt.

2. Lévi fiának, Kehátnak a leszármazottja. Az ő utódai kapuőrök voltak a hajléknál Dávid király idejében (1Kr 26:1; 4Mó 16:1).

3. Ezékiás király (i. e. 745–717) tisztviselői között említik ilyenformán: „Jóah, az emlékíró, Asáf fia” (2Ki 18:18, 37; Ézs 36:3, 22). Bár John Kitto műve, a The Cyclopædia of Biblical Literature (1880, I. köt. 233. o.) az „emlékíró” kifejezést Asáfra vonatkoztatja, a legtöbb tudós Jóahhal kapcsolja össze (vagyis így: Jóah ben Asáf, az emlékíró). Mivel a „fia” szót gyakran használják ’leszármazott’ értelemben, némelyek úgy vélik, ez az Asáf ugyanaz, mint az 1-es számmal jelzett személy.

4. Artaxerxész király ’ligetének őre’ abban az időben, amikor Nehémiás visszatért Jeruzsálembe i. e. 455-ben (Ne 2:8). Ez a liget egy fával beültetett terület volt talán Libanonban, amely ugyancsak perzsa fennhatóság alatt állt. A liget őrének héber neve valószínűleg arra utal, hogy zsidó töltötte be ezt a tisztséget, mint ahogy Nehémiás is viszonylag fontos tisztséget látott el a király pohárnokaként (Ne 1:11).