JÓAH

(Jehova fivér [társ]):

1. Egyike azoknak a lévita kapuőröknek, akiket Dávid idejében a tárházak felügyeletével bíztak meg; Obed-Edom harmadik fia (1Kr 26:1, 4, 12–15).

2. Egy lévita, aki Gersom (Gerson) leszármazottja; Zimma fia (1Kr 6:1, 19b–21). Valószínűleg ő volt az a Jóah, aki a fiával együtt segített megszabadulni a tisztátalan tárgyaktól, amelyeket Ezékiás kivitetett a templomból uralkodásának a kezdetén (2Kr 29:1, 3, 12, 16).

3. Egyik tagja annak a háromfős bizottságnak, amelyet Ezékiás király kiküldött, hogy hallgassák meg az asszír követ, a rabsaké mondandóját, de meghagyta nekik, hogy ne feleljenek vádjaira és kérkedő szavaira. Jóah és két társa így is tett, de azért arra kérték a rabsakét, hogy szírül beszéljen hozzájuk, mert ők értik azt a nyelvet, és ne beszéljen a zsidók nyelvén a város falán lévők füle hallatára. Ruhájukat megszaggatva vitték hírül fenyegető szavait Ezékiásnak (2Ki 18:18, 26, 36, 37; Ézs 36:3, 11, 21, 22). A „Jóah, az emlékíró, Asáf fia” szöveg szerkezete alapján Jóah és Asáf is lehetett „az emlékíró”, de valószínűbb, hogy Jóah töltötte be ezt a tisztséget, mint ahogy a két másik hivatalnok esetében is meghatározták a tisztségüket.

4. Az az emlékíró, akivel Jósiás király pénzt küldött a munkásoknak a templom újjáépítéséhez; Joakház fia (2Kr 34:8–11).