BEÉR

(kút):

A héber beʼér ʹ általában kutat jelent, ellentétben a forrással (héb.: ʽaʹjin). A „Beér-” előtag gyakran fordul elő összetett helységnevekben. (Vö.: BEÉR-ÉLIM; BEÉR-SEBA.)

1. Az izraeliták, útban az Ígéret földjére, átmentek az Arnonon, majd elérkeztek Beérbe (4Mó 21:13–16). Itt a jelek szerint a törzsek fejedelmei egy kutat ástak a saját vezéri pálcájukkal, és aztán víz buzogott fel. Ez az esemény egy költői énekben lett megörökítve, amely a 17. és 18. versben olvasható.

Mivel a kutat fejedelmek ásták, néhányan úgy vélik, hogy ez a hely megegyezik Beér-Élimmel ( jel.: ’a nagy fák kútja’) (Ézs 15:8). Beér helye ismeretlen, de valószínűleg a Vádi-Tamadnak nevezett völgyben helyezkedett el, az Arnontól É-ra, és a Holt-tengertől mintegy 56 km-re K-re. Általában nem kell sokat ásni ahhoz, hogy vizet találjanak ezen a helyen.

2. Egy hely, ahová Gedeonnak (Jerubbaálnak) a fia, Jótám menekült, miután feltárta Abimélek csalárd tettét (Bí 9:3–5, 21). Vannak, akik szerint Beér feltételezett helye al-Bira, amely kb. 12 km-re É-ra fekszik Bét-Sántól, és ugyanilyen távolságra DK-re a Tábor-hegytől. Mások Beéróttal hozzák összefüggésbe. (Lásd: BEÉRÓT.) De mivel nincs arra utalás, hogy Jótám merre menekült a Gerizim-hegyről, Beér azonosítása bizonytalan.