KNIDUSZ

Város a Resadiye-félszigeten, amely Kis-Ázsia dny. csücskétől indul, és az Égei-tengerbe nyúlik Rodosz és Kósz szigete között.

Bár a Szentírás nem említi név szerint Kniduszt, amikor Pál apostol hazafelé tartott második misszionáriusi útjáról i. sz. 52 körül (Cs 18:21, 22), és akkor sem, amikor harmadik útjának vége felé, i. sz. 56 táján hajója megérkezett Kószra, azután Rodoszra (Cs 21:1), de valószínűleg mégis átutazott a városon. A Cselekedetek 27. fejezetében viszont konkrétan meg van említve, amikor Pál kb. i. sz. 58-ban útban volt Rómába, hogy megjelenjen Néró császár előtt. Mirát maguk mögött hagyva Kniduszba ért az a hajó, amelyen Pált és más rabokat szállítottak (Cs 27:5–7). Kedvező szél esetén ezt a kb. 240 km-es utat mindössze egy nap alatt meg lehet tenni, de a beszámolóban említett kedvezőtlen széljárás magyarázatot ad arra, hogy ennek a távolságnak a megtétele miért tartott „elég sok napig”. Az ’alexandriai hajó’, amelyen utaztak, gabonaszállító hajó volt, talán egyike annak a sok tengeri járműnek, amely rendszeresen vitt mezőgazdasági termékeket Egyiptomból Rómába, és amely rendes körülmények között közvetlenebb úton közlekedhetett Alexandriából a Földközi-tengeren át Rómába (Cs 27:38). Ám a 4-es és 7-es versben említett erős szél arra kényszeríthette ezt a hajót, hogy változtasson útvonalán, és Mirában kössön ki. Egy nagy, lomha jármű gabonával megrakottan csak lassan tudott haladni a széllel szemben, és érthető, hogy végül „nehezen” jutott el Kniduszig. A területen a XX. század második felében végzett ásatások sok mindent feltártak a helyszínről. A The Interpreter’s Dictionary of the Bible kiegészítő kötetének 169. oldala így jellemzi a helyet: „Egy alacsony és keskeny földnyelv. . . köti össze a Knidoszi-félsziget fő részét egy kiemelkedő földterülettel, melynek a szélcsendes partja felől, a földnyelv két oldala két nagyszerű kikötőnek nyújt védelmet. A d., nagyobb kikötő a kereskedelmi kikötő kellett hogy legyen, ahol nyugati vagy északi irányba tartó hajók – amilyen Pálé is volt (Cs 27:7) – megvárhatták, míg enyhül a zord időjárás, és utána folytathatták útjukat a szeles fokon túl. A kikötőkben a parton cölöpök, raktárak. . ., piacok, kis színházak voltak, és egy Dionüszosznak szentelt templom” (K. Crim szerk.; 1976).

A bibliai beszámoló, miután utal a Kniduszba érkezésre, elmondja, hogy „mivel a szél nem engedett minket továbbmenni, Kréta védelme alatt hajóztunk el Szalmónénál” (Cs 27:7). Úgy tűnik, hogy nem tudtak „továbbmenni” a tervezett útvonalukon, azaz Görögország d. csücskénél kelve át az Égei-tengeren, és úgy haladva tovább Rómába, hanem a kedvezőtlen szelek miatt kénytelenek voltak délebbre menni, le egészen Krétáig, és a sziget partjai nyújtotta szélárnyékban hajózni. A Cselekedetek 27:9 rámutat, hogy akkor már ősz volt, és a hajókért felelős személyek bizonyára sürgetőnek érezték, hogy amilyen gyorsan csak lehet, haladjanak tovább, mielőtt az évszak miatt még kockázatosabbá válik a hajózás.