CSÓTÁNY

(héb.: chá·szílʹ ):

Bizonytalan, hogy pontosan milyen rovarra vonatkozik a héber chá·szílʹ szó, melyről úgy vélik, hogy a ’felfal’ jelentésű alapszóból származik. (Vö.: 5Mó 28:38.) Többféleképpen fordítják: „hernyó”, „tücsök”, „lenyúzó”, „kopasztó”, „sáska”, „szöcske” és „csótány”. (Vö. az Ézs 33:4-et és a Jóe 1:4-et a Kár., Kecsk., AT, Kat., ÚRB és ÚV fordításokban.) Koehler és Baumgartner héber és arámi lexikonja (319. o.) szerint a héber chá·szílʹ szóval jelölt kártékony rovar nem a sáska (ʼar·beʹ), hanem valószínűleg a csótány (a Periplaneta furcata és a Blatta orientalis).

A csótánynak hosszú, erős lábai vannak, amelyekkel bámulatos gyorsasággal tud szaladni. Sőt, a rovarok között ez az egyik leggyorsabb. Orcája lapos, feje pedig rövid. Ezenkívül hosszú, fonalszerű „antennái”, azaz csápjai vannak, amelyektől olyan látványt nyújt, mintha kissé lefelé nézne. A lapított teste miatt hézagokba is be tud surranni. A legtöbb csótány sötét színű, fekete vagy barna, és lapított, csúszós testét fényes kültakaró borítja. Nem szereti az erős fényt, ezért általában csak éjszaka merészkedik elő, hogy táplálkozzon.

Jóel próféta megjövendölte, hogy egy rovarsereg heves támadással pusztít majd, feldúlva a vidéket. A rovarok felsorolásában utolsóként említi a chá·szílʹ-t mint olyan rovart, amely mindazt felfalja, amit a korábban említettek még meghagytak (Jóe 1:4). Később a próféta egy olyan időről beszél, amelyet áldás és megbocsátás jellemez majd. A támadó vissza lesz fordítva, és Isten kárpótlást nyújt mindazért, amit a chá·szílʹ és Isten ’nagy seregének’ többi tagja megevett (Jóe 2:25). Az ilyen, Istentől jövő rovarcsapásokkal kapcsolatban – melyek közé sorolható a chá·szílʹ által okozott is – Salamon azért imádkozott, hogy Jehova bocsásson meg a népének, ha az megbánja a bűneit (1Ki 8:37–40; 2Kr 6:28–31). A chá·szílʹ abban a pusztításban is részt vett, amelyet Jehova Egyiptomra hozott el a sáskacsapás idején (Zs 78:46).

Ézsaiás próféta, könyvének 33. fejezetében, beszámol az asszír támadás rettenetes napjairól. Szanhérib király hadserege városokat dúlt fel, s eközben Ézsaiás azt kérte Istentől, hogy legyen kegyes a népéhez. Imájában felidézte, hogy Jehova már máskor is fölkelt a nemzetek ellen, valamint biztosította a népet arról, hogy a Mindenható le fogja győzni az ellenséget, arra kényszerítve, hogy nagy zsákmányt hagyjon hátra, amelyet aztán az izraeliták fognak összegyűjteni. Ézsaiás elmondja, hogy miként a chá·szílʹ mindenütt elárasztotta a földet, és zavartalanul járt-kelt a vidéken, begyűjtve és felfalva mindent, ami csak az útjába került, úgy fogja Isten népe is összegyűjteni az asszír hadsereg által hátrahagyott zsákmányt (Ézs 33:1–4). Ez rendkívül figyelemreméltó szókép volt egy olyan földön, amelynek lakói jól ismerték a chá·szílʹ seregei által okozott pusztítást.