SZÖCSKE

(héb.: chá·ghávʹ):

Bizonytalanság övezi, hogy milyen rovart vagy rovarokat jelöl a héber chá·ghávʹ szó. Ám mivel a 3Mózes 11:22-ben ez a szó a sáska teljesen kifejlett szárnyas alakjával (héb.: ʼar·beʹ) együtt van megemlítve (úgy, mint étkezés szempontjából tisztának számító állat), ezért a chá·ghávʹ inkább valamilyen ugró állatra, nem pedig repülő állatra utalhat. (Lásd: Rbi8, lábj.)

A „szöcske” szó bibliai értelemben számos ugróképes rovart felölel a sáskafélék (Acrididae) családjából (ahová a sáskák tartoznak – pl. a vándorsáskák –, amelyeknek rövid csápja van), valamint a szöcskefélék (Tettigoniidae) családjából (ahová a szöcskék tartoznak, melyeknek hosszú csápja van).

Amellett, hogy a Szentírás étkezés szempontjából tisztának számító állatként említi, és többször hivatkozik arra, hogy pusztítja a növényzetet (2Kr 7:13), jelképes nyelvezetű szövegkörnyezetben is használja még a szöcske szót. A hűtlen izraelita kémek azt állították a beszámolójukban, hogy Kánaán lakosaihoz képest ők csak olyan picik, mint a szöcskék (4Mó 13:33). Az emberek – különösen azok, akik szembeszegülnek Istennel – Jehova szemszögéből és az ő nagyságát tekintve olyanok, mint a szöcskék (Ézs 40:22). Az egybegyűjtő az időskorral járó nehézségek bemutatásakor felhasználja azt, ahogy a szöcske vonszolja magát, ezzel szemléltetve, hogy egy éltes személy teste meghajlik és merevvé válik, a karjai pedig kissé hátrafelé vannak tolva (Pr 12:5; lásd: SÁSKA).