HATÓSÁGI SZOLGA

Egy olyan szolga, aki egy római polgári főtisztviselő kísérője volt, amikor az nyilvánosan megjelent, illetve végrehajtotta annak utasításait. A görög rha·bduʹkhosz szó betű szerinti jelentése: ’bothordozó; vesszőhordozó’ (Cs 16:35, 38; vö.: Int, Vida). A rómaiak a lictor szót használták ennek a szolgának a megnevezésére, és a római kolóniákon a liktornál a polgári főtisztviselő hatalmi jelképeként fasces volt. Ez egy köteg szil- vagy nyírfavessző volt, amelyet egy bárd nyele köré kötöztek úgy, hogy a bárd éle kiállt a kötegből.

A római hatósági szolgáknak rendőri feladatokat is el kellett látniuk, de persze ezek különböztek a mai rendőrök feladataitól abban, hogy a hatósági szolgák kizárólag a polgári főtisztviselő fennhatósága alatt álltak, és mindig a szolgálatára kellett lenniük. Közvetlenül nem adhatott nekik akárki utasítást, csakis a polgári főtisztviselő.

Ha a polgári főtisztviselő megjelent a nyilvánosság előtt, a hatósági szolgái hangos szóval hirdették a jövetelét, utat törtek neki a tömegen át, és közben ügyeltek rá, hogy a rangját megillető tiszteletben részesüljön. A hatósági szolgák őrt álltak a polgári főtisztviselő házánál, kézbesítették az üzeneteit, elé vezették a bűntettet elkövető személyeket, emellett elfogták, és olykor meg is korbácsolták a törvénysértőket.

A hatósági szolgákat elvileg egy évre nevezték ki, ám a valóságban sokszor hosszabb ideig szolgáltak. A többségük felszabadított rabszolga volt. A római hatósági szolgák fel voltak mentve a katonai szolgálat alól, és fizetést kaptak a szolgálataikért.

Mivel Filippi egy római kolónia volt, ezért a birodalom polgári főtisztviselői kormányozták. Ők voltak azok, akik parancsot adtak arra, hogy vesszőzzék meg Pált és Silást. Másnap a polgári főtisztviselők elküldték a hatósági szolgákat a börtönőrhöz azzal a rendelettel, hogy bocsássa szabadon Pált és Silást. Pál azonban nem hagyta, hogy csak úgy elbocsássák a hatósági szolgák, ehelyett azt követelte, hogy a feletteseik, a polgári főtisztviselők ismerjék be, hogy helytelenül jártak el (Cs 16:19–40; lásd: POLGÁRI FŐTISZTVISELŐ).