DIBLA

Egy Ezékiel (6:14) által megemlített hely Jehovának abban a próféciájában, amely szerint pusztasággá teszi Izrael földjét, mivel Izrael bálványimádatot gyakorolt. Nem ismert egyetlen ilyen nevű ókori hely sem, ezért a legtöbb mai tudós úgy véli, hogy egy másoló hibájából ered a „Dibla” név, és a „Ribla” lenne a helyes, mivel a héber „R” (ר), amely itt a kezdőbetű, könnyen összetéveszthető a héber „D” (ד) betűvel. Ha erről van szó, akkor Diblát a bibliai Riblával (a mai Ribleh közelében lévő romokkal) lehet azonosítani, amely az Orontes folyónál, „Hamát földjén” (2Ki 23:33) helyezkedett el, és „a Dibla [Ribla] felé fekvő puszta” utalhat a Riblától D-DK-re elterülő Szír-sivatag egybefüggő, kavicsos síkságára. Néhány fordító azonban úgy adja vissza Ezékiel szavait, hogy „a sivatagtól egészen Ribláig” (Kat.). Ez alapján a fordítás alapján arról lehet szó, hogy Jehova ítélete „a sivatagtól” vagy pusztától, azaz az Ígéret földjének hagyományosan elfogadott d. határától (2Mó 23:31) a messze É-on lévő (Ribla által jelképezett) „Hamát” földjéig elhat (1Ki 8:65). Ebben az esetben Ezékiel megfogalmazása megfelelne az ismertebb „Dántól fogva Beér-Sebáig” kifejezésnek (Bí 20:1; lásd: RIBLA 2.).