EGLON

(kisborjú):

1. Moáb egyik királya a bírák idejében, aki 18 éven át elnyomta Izraelt, ’amiért az azt cselekedte, ami rossz Jehova szemében’ (Bí 3:12–25). Eglon állt a Moáb, Ammon és Amálek által kötött szövetség élén, amikor megtámadták Izraelt. Ám megbukott, mégpedig akkor, amikor a balkezes Ehud, miután átadta a szokásos sarcot, a következőket mondta: „Titkos beszédem van veled, ó, király.” A palotája lapos tetején lévő, hűvös szobájának a meghitt légkörében Eglon, miután elbocsátotta a szolgáit, fölkelt a trónjáról, hogy meghallgassa azt, amiről Ehud azt mondta, hogy ’Isten beszéde’. Ehud ekkor beledöfött Eglon nagyon kövér hasába egy kétélű kardot, úgy, hogy „még a markolata is belement a penge után”, és „kezdett kijönni a bélsár”. A Bírák 3:22-höz a Clarke által írt Commentary ezt a megjegyzést írja: „A bél tartalma vagy a seben át távozott, vagy pedig természetes módon, a félelem és a gyötrelem következtében.” (Lásd még: Szep.)

2. Egy kánaánita királyi város, amelynek a királya csatlakozott egy szövetséghez Gibeon ellen, amikor ez utóbbi város békét kötött Józsuéval és Izraellel. Józsué az 5 szövetséges királyt megölte, oszlopra akasztotta, majd később legyőzte Eglont, és pusztulásra adta a lakosait (Jzs 10:1–5, 22–27, 34, 35; 12:12). Ezt követően a város Júda törzsének a területéhez tartozott (Jzs 15:39). Az eredeti helyről úgy vélik, hogy Tell-el-Heszi lehetett, amely kb. 25 km-re K-ÉK-re fekszik Gázától, és úgy 11 km-re Ny-ra Lákis helyétől, tehát közel Filisztea síkságához. Az ókori név azonban Hirbet-Adzslan nevében maradt fenn, amely egy romváros néhány km-rel arrébb.