EHUD

1. A Benjámin törzséhez tartozó Jediáel leszármazottja Bilhán vonalán; bátor és erős ember (1Kr 7:6, 10, 11).

2. A Benjámin törzséhez tartozó Gera fia (Bí 3:15), akit Isten kiválasztott, hogy megszabadítsa a nemzetet a moábita Eglon király 18 évig tartó elnyomása alól, melyet Isten azért engedett meg, mert az izraeliták „azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében” (Bí 3:12–14).

Amikor az izraeliták kezdtek Jehovához kiáltani segítségért, ő „megmentőt” támasztott nekik Ehud személyében. Idővel az izraeliták sarcot küldtek Eglonnak Ehud által, aki készített magának egy kétélű kardot, „egykönyöknyi [héb.: góʹmedh] hosszút”. Erről a hosszmértékről nem tudunk biztosat ebben az esetben. Némelyek szerint egy rövidkönyökről, azaz kb. 38 cm-ről van szó. Ehud balkezes volt, szó szerint: ’jobb kezére elzárt (gátolt) ember’. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nyomorék lett volna, hiszen ezt a héber kifejezést használják 700 benjáminita harcossal kapcsolatban is, akik valószínűleg nem voltak fogyatékosak testileg, hanem ’balkezesek’ és nyilvánvalóan mindkét kezükkel egyformán ügyesek voltak (Bí 3:15, 16, Rbi8, lábj.; 20:16; vö.: 1Kr 12:2). A Biblia nem mondja ki konkrétan, hogy Ehud mindkét kezével egyformán ügyes volt, de nincs kizárva, hogy valóban az volt. Mindazonáltal balkezes lévén a jobb oldalra, a csípőjére kötötte fel a kardot a ruhája alá.

A sarc átnyújtása után Ehud elbocsátotta azokat, akik a sarcot vitték, ő pedig visszafordult a gilgáli kőbányáknál. Odament Eglonhoz, a moábita királyhoz, aki éppen a tetőszobájában ült, és ezt mondta neki: „Isten beszédét hoztam neked.” Eglon kíváncsian fölkelt a trónjáról. Ehud ekkor „kinyújtotta bal kezét, kihúzta a kardot jobb oldalról, a csípőjéről”, és beledöfte a hájas Eglon hasába. „Még a markolata is belement a penge után, úgy, hogy a háj körülfogta a pengét. . .” Egy jobbkezes ember alighanem a bal oldaláról rántaná elő a kardját, a teste előtt átnyúlva. Eglon valószínűleg nem számított rá, hogy Ehud a jobb oldaláról húz elő egy kardot, a bal kezével. Most, hogy az ellenség királya meghalt, Ehud elmenekült a szellőzőnyíláson át, miután behúzta maga mögött a tetőszoba ajtajait, és bezárta őket. Mikor aztán Eglon szolgái kinyitották az ajtókat, meglátták, hogy „uruk ott feküdt a földön holtan!” (Bí 3:15–25).

Ehud Efraim hegyvidékére menekülve sereget toborzott az izraelitákból, és ezt mondta nekik: „Kövessetek, mert Jehova a kezetekbe adta ellenségeiteket, a moábitákat!” Miután elfoglalták a Jordán gázlóit, elvágták a moábiták visszavonulási útját. A moábitákat kétségtelenül nagyon lesújtotta a királyuk halála, így az izraeliták 10 000-et le tudtak vágni közülük, „akik mind erős és vitéz férfiak voltak; egy sem menekült meg közülük”. Miután Izrael Ehud vezetése alatt legyőzte Moábot, „az ország nyugalomban volt nyolcvan esztendeig” (Bí 3:26–30).

Ehudot nem nevezik konkrétan bírónak, hanem inkább ’megmentőként’ utalnak rá (Bí 3:15), de mivel Otnielt ’megmentőnek’ is, és ’bírónak’ is nevezték (Bí 3:9, 10), és ráadásul ez a bírák kora volt, ezért Ehudot nyilván nemcsak ’megmentőnek’, hanem bírónak is tartották.

3. Egy ember, akit Benjámin leszármazottai között említ az 1Krónikák 8:1, 6.