ÉN-DÓR

(feltehetően: ’a nemzedék forrása’):

Egy síkságon fekvő város Issakár területén, de Manassénak kijelölve. Az ott élő kánaánitákat nem űzték ki teljesen, hanem rabszolgamunkára kényszerítették (Jzs 17:11–13). Én-Dórt általában a Názárettől kb. 11 km-re DK-re található Hirbet-Szafszaféval (Horbat-Zafzafottal) azonosítják.

A Zsoltárok 83:9, 10 Én-Dórt azzal kapcsolatban említi, hogy Jehova győzelmet aratott Sisera felett. Jóllehet a Bírák könyvének 4. és 5. fejezetében szereplő csataleírásban nem olvasunk a városról, az mégis nyilvánvalóan csupán néhány km-re D-re feküdt a Tábor-hegytől, ahonnan lejött Bárák serege (Bí 4:6, 12). Ezenkívül Taánaknak, Megiddónak és a Kison völgyének a környékén történt, hogy csoda útján megverték Sisera seregeit (Jzs 17:11; Bí 5:19). Tehát a csata részben bizonyára még Én-Dórnál is zajlott, és a zsoltáríró, aki jól ismerte a történelmi és földrajzi részleteket, azt írhatta a városról, hogy ott vágatott le sok menekülő kánaánita.

Én-Dór leginkább arról ismert, hogy nem sokkal azelőtt, hogy Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, Saul király ebbe a városba ment, hogy kikérje a tanácsát egy olyan ’asszonynak, aki értett a szellemidézéshez’ (1Sá 28:7; 31:1–13).