EPAFRODITUSZ

(a ’feltajtékoz’ jelentésű alapszóból):

A makedóniai Filippiben lévő gyülekezet megbízható tagja, akivel ajándékot küldtek a Rómában raboskodó Pálnak i. sz. 59–61 táján (Fi 2:25; 4:18). Rómában Epafroditusz „megbetegedett, annyira, hogy már-már halálán volt; de az Isten irgalmazott neki”. A filippiek tudomást szereztek a betegségéről, és talán aggódva érdeklődtek a hogyléte felől. Minthogy Epafroditusz vágyakozott rá, hogy lássa a filippieket, és lehangolta, hogy hallottak a betegségéről, Pál tanácsosnak látta, hogy amint Epafroditusz felgyógyul, visszaküldje, és rábízza a filippi gyülekezetnek szóló levelét. Arra ösztönözte a testvéreket, hogy fogadják őt „a megszokott módon az Úrban”, és ’továbbra is tartsák becsben az ilyeneket’. Epafroditusz ugyanis az Úr munkája miatt tette ki magát veszélynek, és egészen közel került a halálhoz (Fi 2:25–30). Epafroditusz nem keverendő össze a Kolosszéból való Epafrásszal.