FILIPPIEKNEK ÍRT LEVÉL
A Keresztény Görög Iratok egyik könyve, melyet Pál apostol írt a Filippi városában lévő gyülekezetnek, mely Makedónia tartományban volt. A gyülekezetet Pál i. sz. 50 táján alapította a második misszionáriusi útján.
Mikor és hol íródott? A levélből arra lehet következtetni, hogy Pál az első római fogsága alatt írta. Megemlíti, hogy „az egész Pretoriánus Gárda” tudta, miért van bilincsekben, valamint „a császár háznépéből valók” üdvözletét küldi (Fi 1:13; 4:22). Úgy tartják, hogy Pál először kb. i. sz. 59–61-ben volt fogságban Rómában. Miután Pál Rómába érkezett, történt egy s más, ami miatt úgy döntött, hogy megírja levelét a filippieknek. Epafroditusz Filippiből elment Pálhoz, ott vele szolgált, és a segítségére volt, de aztán súlyosan megbetegedett. A filippiek – Rómától kb. 1000 km-re – hírét vették Epafroditusz betegségének. Epafroditusz aztán meggyógyult, és Pál vele küldte el a levelet Filippibe. Vagyis a levél kb. i. sz. 60-ban vagy 61-ben íródott.
Miért íródott? A filippiek nagyon szerették Pált, és törődtek vele. Nem sokkal azután, hogy Pál náluk volt, néhány hetet a közeli Tesszalonikában töltött. Ekkor a filippiek bőségesen ellátták mindenfélével (Fi 4:15, 16). Amikor pedig a jeruzsálemi testvérek ádáz üldözéssel néztek szembe, és igencsak nagy szükségben éltek, a filippi keresztények készségesen segítettek nekik. Ezt nagy próbatétel idején tették, amikor ők maguk is nagyon szegények voltak, és nyomorgattatás közepette éltek, vagyis az adakozás a képességükön felüli volt. Pál olyannyira értékelte a készségüket, hogy követendő példaként utalt rájuk más gyülekezeteknek (2Ko 8:1–6). A filippi testvérek Pálhoz hasonlóan nagyon elfoglaltak voltak, mert buzgón prédikálták a jó hírt, így nyilvánvalóan egy ideig nem tudták, mi történik Pállal. De amikor Pál bilincsekben volt, nemcsak hogy annyi ajándékot küldtek neki, mely jóval meghaladta a szükségleteit, hanem még Epafrodituszt is elküldték, pedig ő nekik is jó szolgálatot tett. Ez a lelkes testvér bátran segített Pálnak, még ha ezzel az életét kockáztatta is. Nem csoda, hogy Pál dicsérő szavakkal beszélt róla a gyülekezetnek (Fi 2:25–30; 4:18).
Pál bízott abban, hogy Isten meghallgatja a filippiek imáját, és megszabadul rabbilincseitől, és így újra meg tudja majd látogatni őket (Fi 1:19; 2:24). Tisztában volt azzal, hogy ha életben marad, hasznára lesz a testvéreinek, bár sóvárogva tekintett arra az időre, amikor Krisztus magához fogadja őt (Fi 1:21–25; vö.: Jn 14:3). Addig is remélte, hogy Timóteuszt el tudja küldeni majd hozzájuk, aki mindenkinél jobban szívén viselte a testvérek sorsát (Fi 2:19–23).
A levélből árad a szeretet. Pál soha nem habozott megdicsérni másokat, ha megillette őket, de attól sem riadt vissza, hogy megfeddjen valakit, ha a helyzet azt kívánta. Ám a filippieknek most buzdításra volt szükségük. Bár voltak, akik ’ártalmas dolgokat műveltek’, és a gyülekezet ellen voltak (a származásukkal dicsekedtek, és azzal, hogy körül voltak metélkedve), de a jelek szerint a testvérekre nem voltak nagy hatással, és nem billentették ki őket az egyensúlyukból (Fi 3:2). Pálnak tehát nem kellett határozott érveket felsorakoztatnia, és megfeddnie őket, ahogyan azt a galáciaiak és a korintusziak esetében tette. Egyedül Evódiát és Szintikét intette, hogy legyenek újra egységben. A levélben végig arra buzdította a filippi testvéreket, hogy továbbra is azt tegyék, ami jó: törekedjenek teljesebb tisztánlátásra, erős markolással kapaszkodjanak az élet szavába, erősítsék a hitüket, és reménykedjenek abban, hogy megkapják a díjat.
A levélben sok hasznos alapelv található, mely minden keresztény javára válik. Íme néhány közülük:
Fejezet és vers
Alapelv
Bizonyosodjunk meg a fontosabb dolgokról, hogy semmiben se botránkoztassunk meg másokat
Még akkor is örvendezhetünk, amikor az igazság ellenségei vitatkoznak, mert ez is ahhoz járul hozzá, hogy ismertté legyen az igazság
Ereje van annak, ha Isten szolgái imádkoznak
Az, hogy a keresztények az ellenségeskedés dacára is egységesek és bátrak maradnak, bizonyíték arra, hogy Isten megmenti a szolgáit, és elpusztítja az ellenségeit
Az alázatosakat Isten felmagasztalja
Hálát adhatunk Isten irgalmáért, ha az egyik hűséges szolgája meggyógyul
Amennyire előrehaladást tettünk, úgy továbbra is rendezettségben járjunk ugyanabban a gyakorlatban, hogy elnyerjük a díjat
A felkent keresztényeknek nem a földi dolgokra kell tekinteniük, hanem az égiekre, ahol az állampolgárságuk van
Ne aggódjunk; minden helyzetben tárjuk Isten elé a kéréseinket, és ő megadja nekünk a békét, mely meg fogja őrizni a szívünket és a gondolkodóképességünket
Csak azzal foglalkozzunk, ami helyes és dicséretre méltó
[Kiemelt rész a 694. oldalon]
A FILIPPIEKNEK ÍRT LEVÉL ÁTTEKINTÉSE
A levélből kitűnik, milyen szoros szálak fűzték össze Pált és a Filippiben élő keresztényeket
Kb. i. sz. 60–61-ben írta Pál, mialatt fogságban volt Rómában
Pál szereti a testvéreket, és nagyra értékeli a bőkezűségüket
Pál hálát ad az Istennek azért, hogy a filippiek az ajándékukkal támogatják a jó hírt. Mivel gyöngéd vonzalommal van irántuk, imádkozik azért, hogy növekedjenek szeretetben, és hogy megbizonyosodjanak a fontosabb dolgokról (1:3–11)
Aggódik értük; reméli, hogy el tudja küldeni hozzájuk Timóteuszt, akiről dicsérően beszél; Pál bízik abban, hogy rövidesen ő is ellátogat hozzájuk (2:19–24)
A filippiek elküldik Epafrodituszt Pálhoz, hogy a segítségére legyen; Epafroditusz nagyon beteg lesz, ami a filippiek fülébe jut; miután ez a lojális testvér meggyógyul, Pál, hogy megnyugtassa őket, elküldi hozzájuk (2:25–30)
Mivel Pál erőt kap felülről, bármilyen körülmények között elégedett, ennek ellenére dicsérő szavakkal beszél a filippiek bőkezűségéről (4:10–19)
Pál fogsága jó eredményeket szül
Pál fogsága a jó hír előmenetelére válik; a helyzete közismert lett a Pretoriánus Gárda körében, és a legtöbb testvér bátrabban és félelem nélkül szólja az Isten szavát (1:12–14)
Egyesek tiszta indítékból prédikálnak, míg mások rossz indítékból, de akárhogy van is, ismertté teszik Krisztust; Pál az életével és a halálával is magasztalja Krisztust, de úgy érzi, életben marad, hogy a filippiek szolgálatára lehessen (1:15–26)
Hasznos tanács arra, hogyan gondolkodjunk és viselkedjünk
A jó hírhez méltón viselkedjünk; ne rémüljünk meg az ellenségeinktől; a velünk szembeszegülők el lesznek pusztítva, míg akik hisznek, megmentésben részesülnek (1:27–30)
Ugyanúgy gondolkodjunk, mint Krisztus, vagyis ne legyünk önzőek, hanem legyünk alázatosak (2:1–11)
Legyünk feddhetetlen gyermekek; mint világítótestek fényljünk egy elfajult nemzedék közepette; ’erős markolással kapaszkodjunk az élet szavába’ (2:12–16)
A filippiek óvakodjanak azoktól, akik a körülmetélkedést szorgalmazzák; ne a körülmetélkedésben bízzanak, hanem Krisztusban (3:1–3)
Pálnak a lehető legjobb képesítései vannak, mégis veszteségnek tekint mindent a Krisztus „ismeretének páratlan értéke miatt”; a cél felé törekszik a díjért, és másokat is erre ösztönöz (3:4–21)
Mindig örvendezzünk az Úrban; legyünk ésszerűek, és mondjuk el imában Istennek az aggodalmainkat; jó gondolatokon időzzünk (4:4–9)