ROSSZ

Az, ami fájdalmat, szomorúságot vagy gyötrelmet okoz. Ahhoz, hogy az átfogó jelentésű héber ráʽ vagy raʽ szót pontosan lehessen visszaadni magyarul, többféleképpen fordítják, így a szövegkörnyezettől függően lehet „rossz”, „komor”, ’csúnya’, „kemény”, „vészterhes”, „rosszindulatú”, „fukar” és „irigy” (1Mó 2:9; 40:7; 41:3; 2Mó 33:4; 5Mó 6:22; 28:35; Pl 23:6; 28:22). A görög ka·koszʹ szót úgy lehetne meghatározni, hogy 1. ’az, ami erkölcsileg rossz’; 2. ’pusztító’. Többféleképpen lett fordítva, egyebek között: ’rossz’, „káros”, „ártalmas”, „helytelen” (Ró 7:19; 12:17; Kol 3:5; Tit 1:12; Héb 5:14).

A Szentírásban a ráʽ szó először a jó szöges ellentéteként szerepel. Isten megparancsolta Ádámnak, hogy ne egyen a jó és rossz (ráʽ) tudásának fájáról, és figyelmeztette, hogy milyen következményei lesznek, ha engedetlen. Ebből nyilvánvaló, hogy Isten határozza meg, mi a jó, és mi a rossz. Az embernek nem áll jogában meghatározni ezt Istentől függetlenül. Bár Ádám megszegte Istennek ezt a kimondott törvényét, a törvényszegést nem lehetett Jehovának felróni, „rossz dolgokkal [a ka·koszʹ egyik alakja] ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit. Hanem mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja” (Jk 1:13, 14; 1Mó 2:16, 17; 3:17–19).

Jehova nem teremt gonoszt: Néhány bibliafordítás úgy fogalmaz, hogy Jehova „gonoszt” teremt (Ézs 45:7, Kár., Kom.). De a héber ráʽ szó ebben a szövegkörnyezetben helyesen úgy fordítható, hogy „bajt” (nwt, ÚRB, KNB), „csapást” (EF), vagy „veszedelmet” (Kecsk.). Ez a vers nem arra utal, hogy Isten valamilyen gonosz vagy erkölcsileg rossz dolgot hoz létre (5Mó 32:4; Zs 25:8). Nagy különbség van a baj és aközött, ami erkölcsileg gonosz vagy helytelen. Ebben és ehhez hasonló szövegkörnyezetben a ráʽ arra utal, amikor Isten bajt vagy csapást hoz valakire azért, hogy igazságot szolgáltasson. Jó példa erre a Noé napjaiban bekövetkezett özönvíz és az Egyiptomot sújtó tíz csapás. Mindkét esetben a helytelenül cselekvőkön végrehajtott igazságos és jogos ítéletről volt szó. Időnként Jehovát az irgalma arra indítja, hogy a jogosan megérdemelt csapást vagy bajt ne hozza el azokra, akik megbánták a bűneiket (Jón 3:10). Sőt, figyelmezteti is a gonoszokat, ezzel lehetőséget adva nekik arra, hogy megváltozzanak, és életben maradjanak (Ez 33:11).

Hogyan kerülhetjük el a rosszat? Mivel Jehova állítja fel a jó és a rossz irányadó mértékét, ezért az ember köteles ezt alaposan megismerni ahhoz, hogy képes legyen megállapítani, milyen utat kell követnie (Héb 5:14). A pénz szeretete egyike a kerülendő rossz, vagyis ártalmas dolgoknak (1Ti 6:10). Ostobaság az anyagiak miatt aggódni, hiszen Jézus azt mondta, hogy „minden napnak elég a maga baja [ka·kiʹa]”, vagyis a nehézsége, megpróbáltatása (Mt 6:34). Amikor valaki felölti az új egyéniséget, egyebek között a „káros kívánság”-tól kell megszabadulnia (Kol 3:5). Miként az Ördög rossz dolgokkal kísértette meg Jézust, úgy a keresztények is azt tapasztalják, hogy rossz gondolatok ötlenek fel bennük vagy ilyenekkel szembesülnek. Ám ahhoz, hogy ilyenkor ne essenek bűnbe, Jézus példáját kell követniük, és azonnal el kell hessegetniük e rossz gondolatokat (Jk 1:13–15; Mt 4:1–11; Fi 4:8). Habár a keresztények a tökéletlenségük miatt ugyanúgy harcolnak a bukott test ellen, miként Pál, és talán a rosszat teszik, amit nem akarnak, nem szabad engedniük a testnek, hanem ki kell tartaniuk az ellene folytatott harcban (Ró 7:21; 8:8). Ám fennáll az a veszély, hogy valaki nem felel meg Isten igazságos követelményeinek, és ez jól látszik Jézusnak a hű rabszolgáról mondott szavaiból. Erre a rabszolgára a legszigorúbb büntetést kell kiszabni, ha nem tesz eleget a felelősségének, és ha még odáig is elmegy, hogy veri a rabszolgatársait (Mt 24:48–51).

A keresztények elszenvedik a rosszat: A Szentírás nem hatalmazza fel a keresztényeket arra, hogy rosszat hozzanak másokra, vagy hogy a rosszat rosszal torolják meg. A Biblia ezt tanácsolja: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat.” „Ne álljatok bosszút magatokért. . . »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.«” „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Ró 12:17, 19, 21). Ezenkívül Isten szolgáinak – miközben viszonylagos mértékben alárendelik magukat a fölöttük uralkodó kormányzatoknak – sohasem szabad rosszat tenniük, hiszen ezek a kormányzatok – mivel uralkodóik bizonyos fokú lelkiismeretet kaptak Istentől – fellépnek a rosszal szemben, alkalmazva az ország törvényeit, és jogosan gyakorolva a helytelenséget elkövetők megbüntetésére kapott hatalmukat (Ró 13:3, 4). Ha bármilyen módon visszaélnek a hatalmukkal, a Legfőbb Bírónak tartoznak számadással. A keresztények azáltal, hogy elszenvedik a rosszat az igazságosság érdekében, kiváltságos helyzetben vannak, mivel így hozzájárulhatnak Isten szent nevének dicsőítéséhez (1Pt 4:16).