A jó a gonosz ellen — Évszázados harc

A MÚLT filmjeiben a „pozitív hős” mindig legyőzte a gonosz erőit. A valóság azonban sohasem ilyen egyszerű. A valós világban nagyon is gyakran úgy tűnik, hogy a gonosz kerekedik felül.

A gonosztettekről szóló félelmet keltő beszámolók általánosak az éjszakai híradásokban. Az Egyesült Államok északi részén egy Milwaukee-i férfi megölt 11 embert, és megcsonkított testük maradványait fagyasztójába hordta össze. Lent délen egy idegen beront egy texasi kávéházba, és félautomata fegyverből tíz percen át válogatás nélkül lövöldözik, 23 halottat hagyva maga után, közöttük saját magát is. Egy elégedetlen ellenálló Koreában felgyújtja Jehova Tanúi Királyság-termét, megölve 14 imádót.

A gonosznak nem csupán ilyen szórványos kirobbanásai vannak, hanem létezik egy másik rettentő gonosz dolog, amely kihatással van a világra — a fajirtás. A számítások szerint egymillió örményt, hatmillió zsidót és több mint egymillió kambodzsait irtottak ki a faji és politikai tisztogatások során csupán ebben az évszázadban. Az úgynevezett etnikai tisztogatás sok embert sújt a volt Jugoszláviában. Senki sem tudja, hogy az egész földön hány millió ártatlan embert kínoztak meg brutálisan.

Az ilyen tragédiák arra kényszerítenek minket, hogy szembenézzünk a nyugtalanító kérdéssel: Miért cselekszenek így az emberek? Nem hagyhatjuk egyszerűen figyelmen kívül ezeket a rémtetteket, mint néhány zavarodott elme termékeit. Az évszázadunkban elkövetett gonosztettek egész köre rácáfolna egy ilyen magyarázatra.

A gonosztettet úgy határozzák meg, mint ami erkölcsileg rossz. Az egy olyan valaki által elkövetett cselekedet, aki képes választani aközött, hogy a jót teszi, vagy a gonoszt. Erkölcsi ítélete valahogy elhajlott, és a gonosz győzedelmeskedik. De miért és hogyan történik ez meg?

A gonoszra vonatkozó vallásos magyarázatok gyakran nem kielégítőek. A katolikus filozófus, Aquinói Tamás azt állította, hogy „sok jó dolog elveszne, ha Isten nem engedné létezni a gonoszt”. Sok protestáns filozófus hasonló nézetet vall. Például, amint azt az Encyclopædia Britannica mondja, Gottfried Leibniz úgy vélte, hogy a gonosz „a világban levő jónak puszta kiemelése, amit a szembetűnő különbség csak növel.” Más szóval, azt hitte, hogy szükségünk van a gonoszra, hogy értékelni tudjuk a jót. Az ilyen érvelés olyan, mintha egy rákos betegnek azt mondanánk: a betegsége azért szükséges, hogy valaki más érezze, valóban él, és jól van.

A gonosz törekvéseknek valahonnan származniuk kell. Közvetett módon Isten a felelős érte? A Biblia azt válaszolja: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” Ha nem Isten a felelős, akkor ki? A következő versek megadják a választ. „Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl” (Jakab 1:13–15). Így hát egy gonosztett akkor születik meg, amikor egy gonosz kívánságot táplálnak, ahelyett hogy elvetnék azt. Ez azonban ennél többet foglal magában.

Az Írások megmagyarázzák, hogy a gonosz kívánságok azért merülnek fel, mert az emberiségnek egy alapvető hibája van — a veleszületett tökéletlenség. Pál apostol írta: „Miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Az öröklött bűn miatt az önzés győzedelmeskedhet a kedvesség felett a gondolkodásunkban, és a kegyetlenség elnyomhatja a részvétet.

Természetesen a legtöbb ember ösztönösen tudja, hogy egy bizonyos magatartás rossz. Lelkiismeretük — vagy ’a szívükbe írt törvény’, ahogy Pál nevezi — lebeszéli őket egy gonosztett elkövetéséről (Róma 2:15). Mégis egy kegyetlen környezet elfojthatja az ilyen érzéseket, és a lelkiismeret érzéketlenné lesz, ha ismételten figyelmen kívül hagyják.a (Vö. 1Timótheus 4:2.)

Napjaink összehangolt gonoszsága vajon magyarázható egyedül az emberi tökéletlenséggel? Jeffrey Burton Russell történész megjegyezte: „Igaz, hogy mindannyiunkban van gonosz, de mégha a gonosz egyének nagy számát összeadjuk is, az akkor sem magyaráz meg egy Auschwitzot . . . A gonoszság ilyen fokon minőségileg és mennyiségileg is más.” Maga Jézus Krisztus az, aki hajszálpontosan rámutatott a gonosz ezen minőségben eltérő forrására.

Nem sokkal a halála előtt Jézus megmagyarázta, hogy az emberek, akik azt tervezik, hogy megölik, nem teljesen a saját akaratukat fogják cselekedni. Egy láthatatlan erő irányította őket. Jézus azt mondta nekik: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban” (János 8:44). Az Ördögnek, akit Jézus ’e világ fejedelmének’ nevezett, nyilvánvalóan kiemelkedő szerepe van a gonosz támogatásában (János 16:11; 1János 5:19).

Mind az emberi tökéletlenség, mind a sátáni befolyás évezredeken át megkövetelték a maguk áldozatait. Semmi jele annak, hogy az emberiséget érintő szorításuk lazulna. Itt marad a gonosz? Vagy a jó erői végül kiirtják azt?

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

Borító: U.S. Army fotó

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

U.S. Army fotó