APÁTLAN FIÚ

Az apátlan fiúk, más szóval árvák, és az özvegyek jobban ki lehettek szolgáltatva az elnyomásnak és más nehézségeknek, mivel nem volt a házban férfi, aki támogassa őket, és védje az érdekeiket. Ezért a Törvény úgy biztosította a boldogulásukat, hogy előírta, bánjanak igazságosan az apátlan fiúval, az özveggyel és a jövevénnyel, továbbá a létfenntartásukról is rendelkezett (2Mó 22:22–24; 5Mó 24:17). Ezeknek a szegényeknek hagytak tallóznivalót a szántóföldön, az olajfán és a szőlőben (5Mó 24:19–21). Ők külön meghívást kaptak az évenkénti betakarítás gazdag ünnepére (lombsátorünnep), amikor élvezhették az ünnepléssel járó lakmározást (5Mó 16:9–14). A különleges tizedet, melyet az izraeliták rendes körülmények között Jeruzsálemben fogyasztottak el, minden harmadik évben a szülővárosuk kapuin belül helyezték el. Az apátlan fiúknak a törvény szerint járt egy rész ebből a tizedből (5Mó 14:28, 29; 26:12, 13).

Mennyire fontos az, hogy Isten szolgái szeretettel törődjenek a közöttük levő árvákkal?

Mivel könnyű volt megfeledkezni ezekről a magukra maradt és védtelen személyekről, Jehova az „apátlan fiú” kifejezést is belevette a leírásba, amikor azt ecsetelte, hogy mennyire igazságos Izrael, illetve hogy mennyire tért el az igazságosságtól. Amikor a nemzet szellemileg egészséges volt, törődtek az apátlan fiúkkal. Amikor viszont elferdítették az ítéletet az országban, nyilván elhanyagolták az apátlan fiúkat, ami a nemzet hanyatlásának az egyik tünete volt (Zs 82:3; 94:6; Ézs 1:17, 23; Jr 7:5–7; 22:3; Ez 22:7; Za 7:9–11; Ma 3:5). Jehova megátkozta azokat, akik elnyomták az apátlan fiúkat (5Mó 27:19; Ézs 10:1, 2). Jehova az apátlan fiúk Megváltójaként (Pl 23:10, 11), Segítőjeként (Zs 10:14) és Atyjaként (Zs 68:5) mutatja be magát. Ő igazságot szolgáltat nekik (5Mó 10:17, 18), irgalmas hozzájuk (Hó 14:3), enyhülést hoz nekik (Zs 146:9) és életben tartja őket (Jr 49:11).

Az igaz keresztények egyik ismertetőjele az, hogy törődnek azokkal, akik elveszítették a férjüket vagy a szüleiket. Jakab tanítvány ezt írta a keresztényeknek: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól” (Jk 1:27).

A János 14:18-ban jelképes értelemben fordul elő az árva szó görög megfelelője (or·pha·noszʹ), és többféleképpen fordítják: „magányosan” (AS), „elhagyatottan” (Mo), „társtalanul” (AT) és „árván” (ÚV, ÚRB).