LÉGY

(héb.: zevúvʹ, legyek):

A kétszárnyú rovarok egyike. A Musca nembe tartozik, és rendszerint bomló anyagokba vagy hulladékba rakja a petéit. A légy a testét és a lábait borító apró szőrökön és a lábfejei végén lévő tapadólebenykéken baktériumokat cipel, melyek száma egyetlen házilégy esetében akár milliós nagyságrendű is lehet.

„A döglött legyek megbüdösítik, megerjesztik a kenőcskészítő olaját” – írta az egybegyűjtő. A döglött legyek rothadó teste kellemetlen szagúvá tette, megerjesztette és tönkretette az olajat, éppen úgy, ahogy egy kis ostobaság tönkretette egy olyan valakinek a hírnevét, aki a bölcsességéről és a dicsőségéről volt híres (Pr 10:1).

Ézsaiás azt mondja Jehováról, hogy füttyent a legyeknek, amelyek a Nílus csatornáinak legvégén vannak Egyiptomban, és a méheknek, amelyek Asszíria földjén vannak, hogy jöjjenek, és telepedjenek meg a meredek völgyekben, a kőszirtek repedéseiben, minden tövisbozótban és minden itatóhelyen, amely Júdában van. Ennek nyilván jelképes értelme van, vagyis a legyek az egyiptomi seregeket, a méhek pedig az asszír seregeket jelentik (Ézs 7:18, 19).

Annak az istennek, amelyet a filiszteusok Ekron városában tiszteltek, „Baál-Zebub” volt a neve, és e névnek a jelentése: ’a legyek ura v. tulajdonosa’. Ebből ered az az elgondolás, hogy az imádói azt hihették róla, hogy képes uralma alatt tartani ezeket a rovarokat. Mivel Baál-Zebubbal kapcsolatba hozták a jövendőmondást, ezért mások úgy vélik, hogy a neve arra utalhat, hogy ez az isten a legyek röpte vagy zümmögése által mondja meg a jövőt (2Ki 1:2, 6; lásd: BAÁL-ZEBUB; BÖGÖLY).