HÓREB

(száraz; puszta):

’Az igaz Isten hegye’, alighanem a Sínai-hegy (1Ki 19:8; 2Mó 33:6). Bár úgy tűnik, általában véve a Hóreb a Sínai-hegy körüli hegyvidéket jelöli, van, amikor ezt a területet Sínai-pusztának nevezik (5Mó 1:6, 19; 4:10, 15; 5:2; 9:8; 18:16; 29:1; 1Ki 8:9; 2Kr 5:10; Zs 106:19; Ma 4:4; vö.: 2Mó 3:1, 2; Cs 7:30; lásd: SÍNAI 1. és 2.).

A Hóreben jelent meg Jehova angyala Mózesnek egy égő tövisbokor közepében, és megbízta Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból (2Mó 3:1–15). Később, amikor a kiszabadított izraeliták Refidimben tartózkodtak, panaszkodtak, hogy nincs ivóvizük. Ezek után Jehova utasítására Mózes és Izrael vénei közül néhányan felmentek a Hórebre – nyilván a Hóreb hegyvidékére – egy sziklához, és Mózes ráütött a botjával. Erre csoda útján víz fakadt ebből a kősziklából (2Mó 17:1–6; vö.: Zs 105:41). Évszázadokkal később Illés próféta a bosszúszomjas Jezabel királyné elől menekülve Beér-Seba érintésével a Hórebig ment (1Ki 19:2–8).