REFIDIM

(a ’kiterjeszt’ v. ’felüdít’ jelentésű alapszóból):

Az egyik olyan hely, ahol az izraeliták a Vörös-tengertől a Sínai-hegyig tartó útjuk során letáboroztak. Szin pusztáját maguk mögött hagyva először Dofkában, majd Álusban, végül pedig Refidimben ütöttek tábort (2Mó 17:1; 4Mó 33:12–14). Refidimben a népnek nem volt vize, ezért panaszkodott Mózesnek, és veszekedett vele. Isten utasítására Mózes a vének közül néhányat magával vitt ’a Hóreben lévő sziklára’ (nyilvánvalóan a Hóreb hegyvidékes területére, de nem a Hóreb-hegyre), és a botjával ráütött egy kősziklára. Erre víz fakadt, amely nyilván egész Refidimig elfolyt, ahol a nép táborozott (2Mó 17:2–7).

Az amálekiták Refidimben megtámadták az izraelitákat, de Józsué vezetésével Isten népe legyőzte a harcban a támadókat (2Mó 17:8–16). Az, hogy a beszámolóban itt szerepel az arról szóló leírás, mely szerint Mózes apósa elhozta Cippórát és a két fiát Mózeshez, és azt javasolta a vejének, hogy válasszon ki elöljárókat, akik segítenek a nép ítélésében, azt jelzi, hogy mindez az izraeliták Refidimben való táborozásakor történt (2Mó 18:1–27).

Nem tudni biztosan, hogy Refidim pontosan hol helyezkedett el. A földrajztudósok több helyet felhoztak már javaslatként attól függően, hogy szerintük milyen útvonalon mentek az izraeliták Szin pusztájából a Sínai-hegyhez. Sok mai földrajztudós Refidimet egy olyan hellyel azonosítja, amely a Vádi-Refajiedben van, és amely a Sínai-hegy hagyományos helyétől nem messze található ÉNy-ra. Közvetlenül a vádi mellett van egy olyan domb, amely ugyanazt a nevet viseli, és elképzelhető, hogy Mózes ezen állt felemelt karral az amálekitákkal folytatott harc során.