IKÓNIUM

Ókori város Kis-Ázsiában 1027 m magasan a tengerszint felett. Ma Konya (Konia) néven ismert. A Törökország közepén húzódó Anatóliai-magasföld dny. szélén, Ankarától mintegy 240 km-re D-re fekszik. Az i. sz. első században Ikónium a Galácia nevű római tartomány egyik legjelentősebb városa volt, és az Efézusból Szíriába tartó fő kereskedelmi útvonal szelte ketté.

A városban befolyásos zsidó közösség élt. Pál és Barnabás, miután kénytelen volt elhagyni a pizidiai Antiókiát, Ikónium városában és zsinagógájában prédikált, és számos zsidónak meg görögnek segített hívővé válni. Mikor azonban az emberek kísérletet tettek arra, hogy megkövezzék Pált és Barnabást, ők Lisztrába menekültek. Ám Lisztrába hamarosan zsidók érkeztek Antiókiából meg Ikóniumból, és felbujtották a tömeget, úgyhogy megkövezték Pált. Ezek után Pál és Barnabás Derbébe mentek, majd bátran visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába, hogy erősítsék a testvéreket, és hogy „véneket” nevezzenek ki az ott alapított gyülekezetek felelős tisztségeinek a betöltésére (Cs 13:50, 51; 14:1–7, 19–23).

Később, azt követően, hogy felmerült a körülmetélkedés kérdése, a jeruzsálemi gyülekezet apostolai és vénei pedig tisztázták azt, Pál valószínűleg ismét ellátogatott Ikóniumba. Ezen a második misszionáriusi útján történt, hogy magával vitte a fiatal Timóteuszt, aki jó hírnévnek örvendett a lisztrai és ikóniumi testvérek körében (Cs 16:1–5; 2Ti 3:10, 11).

Ikónium a Frígia és Likaónia között húzódó határon feküdt. Ez magyarázatot adhat arra, miért sorolták Likaónia területéhez egyes ókori írók, köztük Sztrabón és Cicero, míg Xenophón Frígia legtávolabbi városának nevezte. Földrajzilag nézve Ikónium Likaóniához tartozott, de miként a régészeti felfedezések rávilágítanak, a városban a frígiai kultúra és nyelv élt. Az Ikónium területén 1910-ben talált feliratok azt mutatják, hogy Pál után még két évszázadon át a frígiai nyelvet beszélték a városban. Ennek megfelelően a Cselekedetek könyvének írója nem sorolta Ikóniumot Likaónia területéhez, ahol az emberek „likaóniai nyelven” beszéltek (Cs 14:6, 11).