JÉSUA
(feltehetően a héber Jehó·suʹa rövidített alakja; jel.: ’Jehova megmentés’):
1. Ároni pap Dávid idejében. Az ároni papság Dávid által megszervezett 24 osztályából a 9.-ként Jésua háza lett kinevezve. Valószínűleg ugyanez a háznép van felsorolva azok között, akik visszajöttek Zorobábellel a babiloni száműzetésből i. e. 537-ben (1Kr 24:1, 11, 31; Ezs 2:1, 36; Ne 7:39).
2. Egyike azoknak a lévitáknak, akiket kineveztek, hogy Ezékiás király napjaiban osszák ki a tizedet és a hozzájárulásokat a papok városaiban (2Kr 31:15).
3. Egy izraelita Pahat-Moáb családjából, akinek a leszármazottai közül néhányan visszajöttek a babiloni száműzetésből Zorobábellel (Ezs 2:1, 2, 6; Ne 7:11).
4. Főpap (Aggeus és Zakariás könyvében Józsuénak nevezik), Jocadák fia és Serája unokája (Ezs 3:8; Ne 12:26; 1Kr 6:14). Eleázár háznépéből való volt. (Az Eleázártól Serájáig vezető nemzetségtáblázat végett lásd: Ezs 7:1–5.)
Amikor Nabukodonozor elpusztította Jeruzsálemet, megölte Seráját, az akkori főpapot, és Jocadákot mint foglyot magával vitte Babilonba (2Ki 25:18–21; 1Kr 6:14, 15). Jésua visszatért Babilonból i. e. 537-ben Zorobábellel, és főpapként szolgálta a hazatelepülő zsidó maradékot (Ezs 2:2; 5:2; Ne 7:7; Ag 1:1). Ennélfogva Jehova megőrizte a főpapi vonalat, és így Izraelben fennmaradt a főpapi szolgálat a helyreállítástól a Messiás eljöveteléig. Aggeus és Zakariás próféta buzdítására Jésua élen járt Zorobábellel együtt az oltár felállításában, majd pedig a templom újjáépítésében (Ezs 3:2; 5:1, 2). Zorobábel mellett állt azokkal szemben, akik ellenségei voltak a templom újjáépítésének (Ezs 4:1–3).
A visszatért izraeliták közül néhány idősebb személy még látta Salamon templomának a dicsőségét, és hajlamos volt úgy vélni, mintha semmi volna az újjáépített templom ahhoz képest. Aggeus próféta el lett küldve, hogy beszéljen Zorobábellel és Józsuéval (Jésuával), és mondja el nekik, hogy nagyobb lesz a későbbi ház dicsősége, mint a korábbié. Jehova ezt azáltal teszi meg, hogy behozza ’minden nemzet kívánatos kincseit’ (Ag 2:1–4, 7, 9).
Zakariás próféta látomást kapott arról, amint Józsué (Jésua) főpap Jehova angyala előtt állt, Sátán pedig a jobb keze felől, hogy ellenszegüljön neki. „Józsué” pedig beszennyezett ruhái helyett ünnepi köntöst és tiszta turbánt kapott. Majd „Józsué” hallott Isten szolgájáról, a Sarjról (Za 3:1–8).
Egy másik alkalommal Jehova megmondta Zakariásnak, hogy helyezzen koronát Józsué (Jésua) fejére, és mondja neki: „Íme a férfi, akinek a neve Sarj . . . Ő fogja megépíteni Jehova templomát. . ., és pap lesz az ő trónján”. Ez a prófécia nyilván olyan valakire utalt, aki a jövőben jön el, ugyanis a Törvény szerint a papság és a királyság szigorúan el volt választva egymástól, és Józsué főpap sosem uralkodott királyként Izrael felett (Za 6:11–13).
5. Feje egy lévita háznépnek, amelynek tagjai közül néhányan i. e. 537-ben visszatértek a babiloni száműzetésből Zorobábellel (Ezs 2:40; Ne 7:43). Ha nem egy másik, ugyanilyen nevű személyről van szó, akkor ő volt az, aki Jésua háznépének a képviselőjeként lepecsételte a „megbízható megállapodást”, amelyet a papok, a fejedelmek és a nép kötöttek, hogy Isten törvénye szerint járnak. Azánia fia volt (Ne 9:38; 10:1, 9), és feltehetően ő az a Jésua, akiről a Nehémiás 12:8, 24 beszél.
„Jozabád, Jésua fia” – aki azok közül a léviták közül való volt, akiknek Ezsdrás átadta Isten háza számára az ezüstöt, aranyat és az edényeket – feltehetően ennek a Jésuának a háznépéhez tartozott (Ezs 8:33).
Ézer, Jésua fia, Micpa egyik fejedelme – aki Nehémiás irányítása alatt Jeruzsálem falának a javításán dolgozott – valószínűleg ugyanebből a családból származott (Ne 3:19).
6. Egyike azoknak a lévitáknak, akik felügyelték a templom újjáépítését (Ezs 3:9).
7. Egyike azoknak a lévitáknak, akik felolvasták és megmagyarázták a népnek a Törvényt, és akik élen jártak az imádatban Ezsdrás irányításával. Valószínűleg ugyanabból háznépből való volt, mint az 5-ös számmal jelzett személy (Ne 8:7; 9:4, 5).
8. Város Júda d. részén, ahol a hazatelepedett zsidó maradék közül néhányan éltek. A helyszínt némelyik tudós Tell-esz-Szavéval (Tel-Jésuával) azonosítja, mely Beér-Sebától úgy 15 km-re K-ÉK-re fekszik (Ne 11:25, 26). Valószínűleg ez volt a Józsué 15:26-ban említett Sema, és lehetséges, hogy megegyezik a Józsué 19:2-ben említett Sebával.