ZOROBÁBEL

(akkád eredetű;  jel.: ’Bábel magja [utódja]’):

A hazatelepülő zsidók első kormányzója (Ag 2:21), Dávid király leszármazottja és Jézus Krisztus őse volt; valószínűleg Pedája saját fia volt, de jogilag Sealtiel fiaként tartották számon (1Kr 3:19; Mt 1:12, 13; Lk 3:27; lásd: JÉZUS KRISZTUS NEMZETSÉGTÁBLÁZATA: Kérdéses részek Jézusnak a Máté evangéliuma szerinti nemzetségtáblázatában). A Krónikák első könyvében (3:19, 20) lévő nemzetségtáblázat Zorobábelnek hét fiát nevezi meg (Mesullámot, Hanániát, Hásubát, Ohelt, Berekiát, Hasádiát, Jusáb-Hésedet), valamint egy lányát (Selomitot). Úgy tűnik, hogy Zorobábel hivatalos vagy babiloni neve Sesbaccár volt (Ezs 1:8, 11; 5:14, 16; vö.: Ezs 3:8).

A babiloni száműzetésből való szabadulás után, i. e. 537-ben, Zorobábel visszavezette a zsidók egy maradékát Jeruzsálembe és Júdába (Ezs 2:1, 2; Ne 7:6, 7; 12:1; TÉRKÉP: 2. köt. 332. o.). Círusz király kinevezett kormányzójaként Zorobábelre bízattak azok a szent arany- és ezüstedények, melyeket évekkel korábban Nabukodonozor elvitt a templomból (Ezs 5:14, 15). Jeruzsálemben a hetedik hónapban (etánim, v. tisri, azaz szeptember–október) Zorobábel és a főpap, Jésua vezetésével felépítették a templomban az oltárt (Ezs 3:1, 2), majd a második év második hónapjában (i. e. 536, ziv, v. ijjár, azaz április–május) megkezdődött a templom tényleges építése (Ezs 3:8). Felismerve azoknak a nem zsidóknak a helytelen indítékát, akik ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítési munkában, Zorobábel, Jésua és az atyai háznépek fői ezt mondták: „Nincs közötök hozzánk, hogy velünk építsetek házat Istenünknek, mert mi magunk építünk Jehovának, Izrael Istenének, ahogyan Círusz király, Perzsia királya parancsolta nekünk” (Ezs 4:1–3).

Ezek a nem zsidók azonban továbbra is igyekeztek a templom újjáépítőinek a kedvét szegni, és végül (i. e. 522-ben) sikerült elérniük, hogy a munka hivatalosan is be legyen tiltva. Két évvel később Aggeus és Zakariás próféta ösztönzésére Zorobábel és Jésua (Józsué) a betiltás ellenére bátran újra nekikezdett a templom építésének (Ezs 4:23, 24; 5:1, 2; Ag 1:1, 12, 14; Za 1:1). Ezek után átvizsgálva a régi perzsa okiratokat, igazolódott a munkájuk törvényessége (Ezs 6:1–12). Ez idő alatt Aggeus és Zakariás próféta folyamatosan buzdította Zorobábelt, erősítve őt a munkára, és biztosítva őt Isten helyesléséről (Ag 2:2–4, 21–23; Za 4:6–10). Végül aztán (i. e. 515-ben) elkészült a templom (Ezs 6:13–15). Ezenkívül Zorobábel kormányzósága idején a léviták szükségletei ki voltak elégítve, mivel az énekesek és a kapuőrök „a napi szükséglet szerint” megkapták a nekik járó részt (Ne 12:47).