JÓJADA

(Jehova ismerje meg, tudja meg):

Két héber névnek (hosszabb forma: Jehó·já·dháʽʹ; rövidebb forma: Jó·já·dháʽʹ) a magyar megfelelője.

1. Apja annak a Benájának, akit szinte mindig így azonosítanak: „Benája, Jójada fia”, és aki Dávid vitézei közé tartozott, majd Salamon hadseregének a vezére lett (2Sá 23:8, 20, 22, 23; 1Ki 2:35). Jójadát a papok közé számították, ugyanis „papi elöljárónak” nevezték. ’Áron fiainak a vezetőjeként’ is utalnak rá, és a leírás szerint azok között volt, akik Dávidhoz sereglettek, amikor király lett egész Izrael fölött Hebronban (1Kr 27:5; 12:27, 38).

2. Dávid király tanácsadója; valószínűleg az 1-es számmal jelzett személy unokája (1Kr 27:33, 34).

3. Főpap Jórám, Aházia, Atália és Joás idejében. Jójada Jórám királynak a lányát, Jehosebát vette feleségül, akit Jehosabeátnak is neveztek (az egyetlen megörökített eset, amikor egy főpap a királyi családba házasodott). Jójada leginkább arról ismert, hogy megdöntötte Atália uralmát, és neki volt köszönhető, hogy az igaz imádat felvirágzott Júdában. Miután Atália uralmon lévő fiát, Aháziát meggyilkolták, Atália megölt mindenkit a királyi ivadékok közül – a csecsemő Joás kivételével, akit Jehoseba, Aházia nővére (de nem feltétlenül Atália lánya) elvitt, és hat éven át rejtegetett –, és saját magát emelte a trónra. A hetedik évben Jójada elérte, hogy a léviták, a káriai testőrségnek és a kengyelfutóknak a parancsnokai, valamint Izrael atyai házainak fői támogassák, majd elővezette Joást, és kikiáltották királynak. Jójada ezután meghagyta, hogy vigyék ki Atáliát a templom területén kívülre, és öljék meg (2Ki 11:1–16; 2Kr 22:10–23:15).

Jójada ezután nem vesztegette az idejét, hanem azon fáradozott, hogy előmozdítsa az igaz imádatot. Szövetséget kötött Jehovával, hogy az izraeliták hűségesek lesznek hozzá, és továbbra is a népe lesznek. A nép erre lerombolta Baál házát, valamint eltávolította az oltárait, képmásait és papságát, Jójada pedig teljes mértékben visszaállította a templomi szolgálatot. Jójada igen jó hatással volt Joás életvitelére. A királlyal együtt felújította a templomot, és különféle felszerelési tárgyakat készített Jehova háza számára. Végül 130 évesen meghalt, és abban a kivételes tiszteletben részesült, hogy a királyok mellé temették, „mert jót cselekedett Izraelben, és az igaz Istennel meg az Ő házával”. Sajnos halálával a Joásra gyakorolt jó hatása is odaveszett, ugyanis a király utána Júda fejedelmeire hallgatott, és elfordult Jehovától, sőt odáig süllyedt, hogy megölette Jójada fiát, Zakariást, aki által feddésben részesült a hűtlen nép (2Ki 11:17–12:16; 2Kr 23:16–24:22).

4. Egy pap, akinek a helyébe Sofóniás, Maáséja fia lépett Jeremiás idejében (Jr 29:24–27).

5. Paseah fia, aki segített az Óváros kapu kijavításában, amikor Nehémiás újjáépíttette Jeruzsálem falait (Ne 3:6).

6. Jésua dédunokája és Johanán (Jonatán) apja a főpapok száműzetés utáni vonalán (Ne 12:10, 11, 22). Jójada egyik fia beszennyezte magát meg a papságot azáltal, hogy elvette a horoni Szanballat lányát, és ezért Nehémiás elűzte (Ne 13:28, 29).