PIÓCA

(héb.: ʽalú·qáʹ):

A férgek rendjébe tartozó vérszívó; lapított, szelvényezett teste van, mely mindkét végén elvékonyodik, de a hátsó része szélesebb. Hosszúsága kb. 1 cm-től akár több mint 10 cm-ig is terjedhet. Teste mindkét végén tapadókorong van (a test elején lévőt szívókorongnak is nevezik), a fejtájékon fogazott állkapcsokkal.

A Közel-Keleten sok patakban és folyóban nagy számban élnek piócák. Ha az egyik piócafélének (Limnatis nilotica) a fiatal egyedét az ivóvízzel együtt lenyelik, az megkapaszkodik a gazdaszervezet orrüregében, gégefőjén vagy gégefedőjén. Gyorsan növekedik, és nem lehet egykönnyen eltávolítani. Akadályozhatja a légzést, ami a vérveszteséggel együtt olykor az áldozat halálát okozhatja.

A Szentírás egyedül a Példabeszédek 30:15-ben említi a piócát (héb.: ʽalú·qáʹ), utalva az állat csillapíthatatlan mohóságára: „A piócáknak két lányuk van, kik így kiáltanak: »Adjál! Adjál!«” Az F. C. Cook által írt Commentary szerint a pióca mohósága itt a ’lányával’ van szemléltetve, és a fokozás miatt van szó többről. Mások úgy vélik, hogy a ’két lánya’ a vérszívásnál használt tapadókorong két ajkára utal. A pióca a saját súlya háromszorosának megfelelő mennyiségű vért is kiszívhat. Nyálában erőteljes véralvadásgátló anyag van, amellyel biztosítja, hogy folyamatosan folyjon az áldozat vére.