LIBNA

(a ’fehér’ jelentésű alapszóból; v. feltehetően: ’sztóraxfa’):

1. Az izraeliták egyik táborhelye a pusztában. A helye ismeretlen (4Mó 33:20, 21).

2. Egy kánaánita királyi város, amelyet Józsué még Lákis meghódítása előtt elfoglalt (Jzs 10:29–32, 39; 12:15). Libna egyike volt azoknak a városoknak Júda területén, amelyeket „Áron fiainak” adtak (Jzs 15:21, 42; 21:13; 1Kr 6:57). Évszázadokkal később Jósiás király apósa ott élt Libnában (2Ki 23:31; 24:18; Jr 52:1).

Az i. e. X. században, az edomita lázadás idején Libna is fellázadt Júda királya, Jórám ellen (2Ki 8:22; 2Kr 21:10). I. e. 732-ben az asszír Szanhérib király serege felvonult Lákisból Libna ellen. Lákisból elküldött egy különítményt, hogy megfélemlítse Jeruzsálemet. Mialatt az asszírok Libnánál voltak, hírt kaptak arról, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellenük. Erre Szanhérib – hogy rávegye Jeruzsálemet a megadásra – másodszor is követeket küldött megfélemlítő levelekkel Júda királyához, Ezékiáshoz. Ezt követően Jehova angyala levágott 185 000 embert az asszír seregből, amely akkor alighanem még mindig Libna közelében táborozott (2Ki 19:8–35; Ézs 37:8–36).

Az ókori Libna feltehetően Tell-esz-Szafival azonosítható. De mivel a bizonyítékok többsége arra mutat, hogy Tell-esz-Szafi Gáttal azonos, ezért a mai tudósok Libnát inkább Tell-Bornattal (Tel-Burenával) azonosítják, amely Lákistól kb. 8 km-re É-ÉK-re fekszik.