MERODÁK-BALADÁN

(babiloni eredetű;  jel.: ’Marduk fiút adott’):

„Baladán fia”, és Babilonnak az a királya, aki leveleket és ajándékot küldött Ezékiásnak, Júda királyának, miután az felgyógyult a betegségéből (Ézs 39:1). A 2Királyok 20:12-ben „Berodák-Baladán”-nak nevezik, de általánosságban véve úgy vélik, hogy ez a különbség írnoki hibából fakad, vagy pedig abból, hogy egy olyan akkád mássalhangzót próbáltak visszaadni, amelynek a kiejtése az „m” és a „b” között van.

Merodák-Baladán neve az asszír és babiloni ékírásos feliratokon „Marduk-apla-iddina”-ként szerepel, és a Bít-Jakíniként ismert káldeai körzet uralkodójaként jelenik meg, amely körzet Babilontól D-re, a Perzsa-öböl zuga fölött egy mocsárvidéken helyezkedik el. Azt állítja magáról, hogy ő királyi származású, és Babilon királyát, Eriba-Mardukot (akiről úgy vélik, hogy i. e. a VIII. század elején élt) nevezi meg ősatyjaként (Iraq. London, 1953, XV. köt. 124. o.).

III. Tiglát-Pilészer – akinek az uralma Aháznak, Júda királyának az uralma idején (i. e. 761–746) is tartott – úgy utal Merodák-Baladánra, mint egy káldeus törzs uralkodójára, aki hódolatát fejezte ki neki, amikor az asszírok hadjáratot folytattak Babilónia ellen.

Delegációt küld Ezékiáshoz: Azt mondják, Merodák-Baladán akkor ment be Babilonba és kiáltotta ki magát királynak, amikor II. Szargon Asszíria trónjára került. Az elamiták mindebben Merodák-Baladán segítségére voltak, és bár Szargon nem sokkal ezután megpróbálta elűzni Babilonból, ez a káldeus király a Babiloni királylista szerint még vagy 12 évig meg tudta őrizni hatalmát. Igen valószínű, hogy ebben az időben küldte követeit Ezékiás királyhoz, tehát vagy Júda királyának a 14. évében (i. e. 732-ben), vagy nem sokkal azután. Némelyek szerint, köztük a zsidó történetíró, Josephus szerint is, Merodák-Baladánnak az Ezékiás egészsége felől való érdeklődése nem csupán formaság volt, hanem az a hátsó szándék vezérelte, hogy megszerezze Júda és Elám királyainak a segítségét, szövetkezve velük Asszíria ellen. Mindenesetre Ezékiásnak azt a tettét, hogy megmutatta a királyi kincstárat és a fegyvertárát (2Ki 20:13) a káldeus küldötteknek, Ézsaiás próféta határozottan elítélte mint előjelet arra, hogy Babilon le fogja győzni Júdát (Ézs 39:2–7).

Asszíria legyőzi: A mintegy 12 éves babiloni uralma vége felé Merodák-Baladán azt tapasztalta, hogy legfőbb segítségét, Elámot az asszírok elzárták, azáltal hogy legyőzték ezt a királyságot, utána pedig támadást intéztek Merodák-Baladán ellen, és arra kényszerítették, hogy hagyja el Babilont. Bár Merodák-Baladán elveszítette Babilont, és az az asszírok kezére került, úgy tűnik, Bít-Jakíni feletti hatalmát megőrizte. A Babiloni királylista szerint „Marduk-apla-iddina” kilenc hónapig (Polühisztor szerint hat hónapig) még másodszor is uralkodott Babilon királyaként, méghozzá a Szargon halála utáni második évben. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy itt ugyanarról a királyról van szó, és hogy ő újból megpróbált Babilon trónjára kerülni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a babiloni feliratok ez esetben a „Marduk-apla-iddina, Habi szülötte” kifejezéssel utalnak rá szemben a „Marduk-apla-iddina, tengerfölde dinasztiájából” kifejezéssel, ahogy a korábbi uralma idején írtak róla (ANET. 272. o.). Ez a második uralkodása igen rövid volt, ugyanis az asszír király, Szanhérib gyorsan elfoglalta Babilont, Merodák-Baladánnak pedig Elámban kellett menedéket találnia, s úgy tűnik, ott is ért véget becsvágyó életpályája. Merodák-Baladán vereségei ellenére a későbbi időkben a káldeusok bizony domináns etnikai csoporttá váltak a Babilóniai Birodalomban.