MIRTUSZ

(héb.: hadhaszʹ):

A mirtusz (Myrtus communis) egy olyan cserje vagy fa, amely sok helyen nő Izraelben és a Libanonon. A köves talajt kedveli. Elérheti a 9 m-es magasságot is, de inkább 2-3 m-es cserjeként ismert. Dúsan elágazó, örökzöld növény, vastag, fényes sötétzöld levelekkel. Illatos fehér virágfürtjei vannak, és ezekből a virágokból kékesfekete bogyók lesznek. Szinte az egész növény fűszeres illóolajat tartalmaz, amelyet illatszerek készítésére használnak. A bogyók illatosak és ehetők. A mirtuszt napjainkban főleg Felső-Galileában és a Jordán völgyében lehet megtalálni, de Jeruzsálem környékén is, ami nyilvánvaló abból, hogy már Zakariás látomása idején is nőtt mirtusz Jeruzsálem vidékén (Zakariás 1:8–11, 16).

A héberek a mirtusz illatos ágával és még más faágakkal fedték be azokat az időszakos kunyhókat és lombsátrakat, amelyeket a lombsátorünnep idején készítettek (Ne 8:14, 15). A helyreállítási próféciák az illatos és szépséges mirtuszfáról azt jövendölik, hogy a csalán helyett sarjad majd, és még a pusztában is nőni fog (Ézs 41:19; 55:13).

A perzsa király, Ahasvérus feleségét, Esztert héberül Hadassának nevezték, amelynek a jelentése: ’mirtusz’ (Esz 2:7).