ÓNIX I.

Egy kevésbé értékes drágakő, az achát kemény változata; így nevezik a kalcedon szalagos módosulatát is. Az ónixban fehér rétegek váltakoznak a feketével, barnával, pirossal, szürkével vagy a zölddel. A kő halvány színe abból adódik, hogy a piros rétegek átszűrődnek az áttetsző fehér rétegeken. Ez a görögöket kétségtelenül a körömre emlékeztette, ugyanis a köröm görögül oʹnüx. Már a kezdeti időktől díszítésre, gyűrűk és gyöngyök készítésére használták az ónixot. A sokszínű rétegei miatt kifejezetten kedvelt a kámea készítéséhez.

A bibliai idők kezdetén az egyik elsődleges ónixlelőhely ’Havila földje’ volt (1Mó 2:11, 12). Ónixkő is volt azok között az értékes adományok között, melyekből eszközöket és tárgyakat készítettek az Izrael hajlékánál végzett szolgálathoz (2Mó 25:1–3, 7). A főpap efódjának vállrészén volt két ónixkő, melyekre rá volt vésve ’Izrael fiainak a neve a születésük sorrendjében’ (6-6 név mindkét kövön), „emlékeztető kövekként Izrael fiainak”. Egy másik ónixkő volt a főpap által viselt ’ítélet melltáskáján’, a negyedik sor közepén. Ebbe vésték Izrael 12 törzse közül az egyiknek a nevét (2Mó 28:9–12, 15–21; 35:5, 9, 27; 39:6–14).

A későbbiekben Dávid személyesen készített elő értékes anyagokat – köztük ónixköveket – a felépítendő jeruzsálemi templomhoz (1Kr 29:2). Az Ezékiel által feljegyzett gyászdalban is szerepel az ónix azok között az értékes kövek között, melyek jelképesen ’beborították Tírusz királyát’ (Ez 28:12, 13). Felismerve a bölcsesség értékét, Jób azt mondta, hogy sem „ritka ónixkővel”, sem más értékes dologgal nem fizethető meg az Istentől származó páratlan bölcsesség (Jób 28:12, 16).