PISZTÁCIA

(héb.: bot·náʹ):

A Pistacia vera termése. Ez a lombhullató fa száraz vidéken nő, és ritkán éri el a 9 m feletti magasságot. A pisztácia 1,5-2 cm hosszú, és nagy fürtökben nő. Az érett pisztáciának a vékony, de kemény, világos csonthéját egy kissé ráncos burok veszi körül. Minden termésben egy-egy sárgászöld mag van, amelyet egy vékony, vöröses hártya borít. A magot, amelynek édes, de nem túl erőteljes az íze, általában nyersen vagy pirítva eszik. A magból időnként olajat sajtolnak, az őrölt pisztáciát pedig cukrászkészítményekhez használják fel.

A pisztácia Kánaán földjének ’a legjobb termései’ közé tartozott, amelyekből Jákob fiai ajándékot vittek Egyiptom egyik uralkodójának (1Mó 43:11). A Közel-Kelet egyes részeiről még napjainkban is sok pisztáciát szállítanak.

Úgy tűnik, hogy a Jordántól K-re fekvő, Gád területén lévő Betónim városa a pisztáciamagvakról kapta a nevét (Jzs 13:24, 26).