VEREM, GÖDÖR

Mesterséges vagy természetes mélyedés, üreg. A bitumengödrök – melyekbe Szodoma, illetve Gomorra királya beleesett – minden valószínűség szerint természetes mélyedések voltak (1Mó 14:10); ellenben az a verem, ahová Józsefet a testvérei dobták, bizonyára egy ember alkotta vizesverem volt (1Mó 37:20–29). A legtöbbször a bór (jel. lehet még: ’vizesverem’ v. ’víztároló’) és a saʹchath héber szavakat adják vissza úgy, hogy „verem” vagy „gödör”.

A King James Version három bibliaversben úgy fordítja a héber seʼólʹ szót, hogy „verem” (4Mó 16:30, 33; Jób 17:16). Ám a „seol” szó az emberiség közös sírjára utal, nem pedig egyetlen sírra. A Jób 17:13–16-ban a „seol” és a ’sírgödör [héb.: saʹchath]’ szavak párhuzamosan szerepelnek, és Jób olyan helyként utal rájuk, ahol sötétség és por van. Dávid hasonló gondolatokról ír a Zsoltárok 30:3-ban, mely egy részlet az egyik imájából: „Ó, Jehova, a seolból hoztad föl lelkemet, életben tartottál, hogy ne szálljak alá a verembe.” A Zsoltárok 88:3–5 említést tesz a seolról, a veremről és a sírról, ebben a sorrendben. (Lásd még: Jób 33:18–30; Zs 30:3, 9; 49:7–10, 15; 88:6; 143:7; Pl 1:12; Ézs 14:9–15; 38:17, 18; 51:14; lásd: SEOL; SÍR.)

Jónás szintén használta átvitt értelemben a „verem” szót, amikor a hal belsejét a ’seol gyomrához’, illetve egy ’veremhez’ hasonlította (Jón 2:2, 6). A verem társítása a halál és a sír gondolatával nem volt szokatlan, hiszen az ókori népek körében szokás volt, hogy sírgödörbe temették a halottaikat.

A vermet természetesen arra is használták az emberek, hogy csapdába ejtsék az ellenségeiket, vagy elfogjanak állatokat. A Szentírásban ezért átvitt értelemben a verem jelenthet Isten szolgáit veszélyeztető helyzetet vagy ármánykodást (Zs 7:15; 40:2; 57:6; Pl 26:27; 28:10; Jr 18:20, 22). Időnként a vermet hálóval fedték be, hogy megfogja az áldozatot (Zs 35:7, 8). A Törvény szerint, ha egy háziállat verembe esett, és elpusztult, akkor a verem tulajdonosa köteles volt kártérítést fizetni az állat gazdájának (2Mó 21:33, 34).

A Szentírás a szajhát, illetve ’az idegen asszony száját’ ’mély veremhez’ hasonlítja, mert a szajha sokszor a meggyőző beszédével ejti csapdába a férfiakat, hogy azok szexuális kapcsolatot létesítsenek vele (Pl 22:14; 23:27).

A héberek által és más keleti népek által készített víztárolók tulajdonképpen földbe ásott, gyakran palack alakú vermek voltak. A verem szája általában szűk volt, az üreg átmérője az első egy méteren csupán kb. 0,3 m volt, az alsó része pedig kiöblösödött. (Lásd: VÍZTÁROLÓ.)

A Jelenések 9:1, 2-ben olvasható ’mélység verme’ kifejezésben a görög phreʹar (verem) szó szerepel. János ugyanezt a szót használja az evangéliumi beszámolójában is a Jákob forrásánál lévő ’kútra’, ahol Jézus a szamáriai asszonnyal találkozott (Jn 4:11, 12). A phreʹar leghétköznapibb jelentése ’kút’ vagy ’gödör’, ám utalhat bármilyen veremre vagy mélységre, beleértve azt a mérhetetlen mélységet is, ahonnan a Jelenések könyve szerint sáskák rajzanak elő (Je 9:3; lásd: MÉLYSÉG). A „verem”-nek fordított görög boʹthü·nosz szó azt is jelentheti, hogy ’árok’ (Mt 12:11; 15:14; Lk 6:39). Péter a 2Péter 2:4-ben olyan démonokról beszél, akik ’sűrű sötétség vermeibe [gör.: szei·roiszʹ]’ vannak zárva. (Lásd: TARTAROSZ.)

Lásd még: OROSZLÁNOK VERME.