PLATÁNFA

(héb.: ʽer·mónʹ):

Egy tiszteletet keltő fa, amely úgy 20 m magasra nő. Terebélyes lombkoronája van, és széles, sötétzöld levelei vannak, amelyek a szőlő leveleihez hasonlítanak, és kiváló árnyékot nyújtanak. A törzs kerülete gyakran 3-4 m. A keleti platán (Platanus orientalis) külső kérge évente csíkokban vagy lapokban lehámlik, így láthatóvá válik az alatta levő sima, fehéres belső kéreg.

A fa héber neve alighanem az ʽá·ráʹ héber igéből származik, amelynek a jelentése: ’lehánt; meztelenít’ (So 2:14; Ézs 22:6). Az 1Mózes 30:37, 38 leírása szerint Jákob más fák vesszői mellett platánfavesszőket is tett Lábán nyájai elé Háránban (Szíria). A vesszőket lehántolta, „fehér hántolt részeket hagyva” rajtuk.

A platánfa volt olyan értékes, hogy összevessék a fenséges libanoni cédrussal, de nem volt annak méltó párja. Ez utóbbi fával szemléltette Ezékiel a fáraót és egész sokaságát (Ez 31:8).

A platánfa megtalálható folyók és patakok mentén Szíria-szerte és az ókori Asszíria területén, de van belőle néhány Palesztinában és Libanonban is.