CSARNOK

A Héber Iratokban a „csarnok”-nak fordított ʼé·lámʹ (v. ʼú·lámʹ ) szót nem használták magánházakkal kapcsolatban, vagyis a magánházak ilyen jellegű helyiségére. Nehéz megmondani, hogy Izraelben a lakóházaknak volt-e valamiféle csarnoka. Néhány Megiddóban feltárt ház maradványa azt mutatja, hogy a csarnokot egy udvar köré építették, és „egy földszinti szoba szolgált előcsarnokként” (The Biblical Archaeologist. 1968. május. 46., 48. o.). A Szentírás az ʼé·lámʹ szót használja a Salamon által épített középületek közül kettőre és Salamon templomának az elejére; illetve az Ezékiel látomásában szereplő templom és bejáratának egyes részeire.

Oszlopcsarnok: A templomhoz közeli, Salamon által épített hivatali épületek egyike az oszlopcsarnok volt, mely nem sokkal a templom befejezése után készült el (1Ki 7:1, 6). Mivel az oszlopcsarnok a Libanon-erdő házról és a tróncsarnokról szóló rész között szerepel a beszámolóban, nagyon valószínű, hogy a templomtól D-re feküdt, e két másik hivatali épület között. Tehát ha valaki D-ről jött, keresztülment a Libanon-erdő házon, vagy megkerülte azt, majd belépett az oszlopcsarnokba, és ezen átmenve eljutott a tróncsarnokhoz.

Az épület 50 könyök (22,3 m) hosszú és 30 könyök (13,4 m) széles volt. A nevéből is következik, hogy impozáns oszlopsorokból állt. Az 1Királyok 7:6 megemlíti, hogy ez előtt egy másik csarnok is volt, oszlopokkal és védőtetővel. Ez talán azt jelenti, hogy először egy olyan csarnokba ért az idelátogató, melynek volt egy oszlopokkal tartott, kinyúló védőtetője. Vagyis ez a csarnok közvetlenül az oszlopcsarnokhoz volt építve. Ha a méretek csak az oszlopcsarnokra vonatkoznak, akkor a védőtetővel ellátott rész méreteit nem ismerjük.

Az oszlopcsarnok a tróncsarnok hatalmas bejárataként szolgálhatott, a király talán itt bonyolította le a királyság általános ügyeit, és fogadta a látogatókat.

Tróncsarnok: Egy másik épület, melyet Salamon a templom elkészülte után épített, a tróncsarnok volt (1Ki 7:1, 7). A vers beszél ’az ítélet csarnokáról’ is, mely feltehetőleg a ’tróncsarnok’ megfelelője volt. Kétségkívül a ’tróncsarnokba’ helyezte Salamon az elefántcsontból és aranyból készült díszes trónját, és itt bíráskodott (1Ki 10:18–20).

Ez a teljes leírás, melyet az épületről olvashatunk: „elkészítette az ítélet csarnokát, és befedte cédrusfával az aljától a gerendákig” (1Ki 7:7). Mivel a maszoréta szöveg azt mondja, hogy „az aljától az aljáig”, ezért néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy a cédrusfa burkolat ennek az épületnek az aljától az előző versben említett oszlopcsarnok aljáig terjedt. Ám a szíriai Pesitta azt mondja, hogy „a padlótól a mennyezetig”, a latin Vulgata pedig, hogy „az aljától a tetejéig”. Ezért néhány fordító szerint a cédrusfa a csarnok padlójától a gerendákig, vagyis a mennyezetig terjedő csodaszép burkolat volt (ÚV, Kár., Kat., ÚRB). Bár nem áll rendelkezésünkre több részlet az épület felépítéséről, ebből a leírásból arra következtethetünk, hogy valószínűleg nem voltak szabadon álló oszlopok az épület egy vagy több oldalán, míg a Libanon-erdő háznak és az oszlopcsarnoknak lehettek ilyen oszlopai.

Mivel a tróncsarnokot közvetlenül az oszlopcsarnok után említi a Biblia, lehetséges, hogy az oszlopcsarnok volt a tróncsarnok hatalmas bejárata. Ha valaki D-ről jött, nyilvánvalóan keresztül kellett mennie az oszlopcsarnokon, hogy beléphessen az ítélet csarnokába.

Salamon temploma: Bár a templom legfontosabb része a szenthely és a szentek szentje volt, a szenthely előtt (K felé) állt egy masszív csarnok, mely a templom bejárataként szolgált. Az előcsarnok 20 könyök (8,9 m) hosszú (a templom szélességével azonos), 10 könyök (4,5 m) mély (1Ki 6:3) és 120 könyök (53,4 m) magas volt. A 2Krónikák 3:4 az előcsarnok magasságát más mértékegységgel adja meg, mely mértékegység általánosan elfogadott volt, és az ezzel kifejezett méretek megegyeznek a Királyok első könyvében megadottakkal. (Vö. a 2Kr 3:3, 4-et az 1Ki 6:2, 3, 17, 20-szal.) Vagyis az előcsarnok egy magas, minden bizonnyal négyszögletes torony volt, mely jóval magasabbra nyúlt, mint a templom többi része. Előtte állt a két nagy rézoszlop, melyeket Jákinnak és Boáznak neveztek (1Ki 7:15–22; 2Kr 3:15–17). Az előcsarnoknak ajtajai is voltak (Aház király bezárta azokat, de később a fia, Ezékiás kinyitotta és megjavította őket) (2Kr 28:24; 29:3, 7). Különösen reggel, amikor a felkelő nap sugarai K felől közvetlenül rávetődtek, a templom magasztos előcsarnoka igazán lenyűgöző látvány lehetett.

Az Ezékiel látomásában szereplő templom: Abban a látomásban, melyet Ezékiel kapott egy templomszentélyről, sok csarnokról történik említés. Magának a templomnak volt egy előcsarnoka a bejárati oldalon (K felé), éppen úgy, ahogy Salamon templomának is. Ez a csarnok 20 könyök (10,4 m) hosszú és 11 könyök (5,7 m) széles volt; a magasságáról nem történik említés. (Az itt szereplő mértékegység viszont a hosszúkönyök, mely kb. 51,8 cm; lásd: Ez 40:5, Rbi8, lábj.) Ennek az előcsarnoknak voltak oszlopai és oldaloszlopai, és volt egy fából készült védőtetője is, nyilván közel az épület tetejéhez (Ez 40:48, 49; 41:25, 26). Mindhárom összetett felépítésű külső kapunak (a k., a d. és az é. oldalon) volt egy előcsarnoka szűkülő keretű ablakokkal. Úgy tűnik, hogy ha valaki felment a kapukhoz vezető lépcsőkön, elhaladt a két oldalon lévő három-három őrszoba mellett, majd elért az előcsarnokba, és utána lépett be a külső udvarba (Ez 40:6–17). Mind a három belső kapunak is volt egy-egy előcsarnoka; valószínűleg fel kellett menni egy lépcsőn, bemenni a kapun, és már ott is volt az előcsarnok. Az é. oldalon lévő kapuban volt négy asztal az egészen elégő felajánlásoknak (Ez 40:35–42).