SZIN

1. Egy puszta, ahová az izraeliták kb. egy hónappal az egyiptomi kivonulásukat követően érkeztek, miután elhagyták Élimet, és egy táborhelyet a Vörös-tengernél. Ez után a puszta után több táborhely következett, például Dofka, Álus és Refidim, mielőtt elérték a Sínait (2Mó 16:1; 17:1; 4Mó 33:9–15). A nép Szin pusztájában táborozott, amikor zúgolódni és panaszkodni kezdett, mert nem volt hús. Szin pusztájában idézte elő Jehova, hogy fürjek ’lepjék el a tábort’, és az izraeliták itt ettek először mannát. És itt lépett érvénybe a sabbatra vonatkozó törvény is (2Mó 16:2–30).

Szin pusztájának a pontos helye ismeretlen, de nyilván a Sínai-félsziget dny. szélén feküdt. A földrajztudósok általában afelé hajlanak, hogy a Debbet-er-Ramle nevű homokos vidékkel azonos, amely a Sínai-fennsík aljánál terül el. Ez a kietlen síkság Dofka feltételezett helyéhez is közel van.

2. Szin azok között az egyiptomi városok között szerepelt, amelyekre le kellett sújtania a kardnak Babilónia királya, Nabukodonozor keze által (Ez 30:6, 10, 15, 16). A beszámoló ’Egyiptom erődjének’ nevezi. Néhány mai szaktekintély elfogadja azt, hogy Szin azonos a latin Vulgatában olvasható Pelusiummal. Pelusium (Péluszion) egy ókori erődített város volt, amely védelmi szempontból kulcsfontosságú helyen feküdt, ugyanis védelmet nyújtott az ázsiai kontinensről érkező támadásokkal szemben. Általában úgy vélik, hogy a mai Tell-el-Faramával azonos, amely a Földközi-tenger partján lévő Port-Szaídtól kb. 32 km-re DK-re található. A filiszteus tengerpartról lefelé tartó karavánok és hadseregek ezzel az erőddel találták szemben magukat. Ez az erőd védelmezte Egyiptom bejáratát. Az asszír király, Assur-bán-apli is említést tesz a városról a krónikájában. Napjainkban az ókori város helyét homokos és mocsaras vidék övezi.