EGYEDÜLÁLLÓSÁG

Férfinak nőtlen, nőnek hajadon volta. Kezdetben, a férfi, Ádám megteremtése után Jehova Isten ezt mondta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy kiegészítőt” (1Mó 2:18, 21–24). Ezután az emberek életének részévé vált a házasság, csak ritkán, különleges okokból voltak kivételek. (Lásd: HÁZASSÁG.)

Ilyen különleges eset volt Jeremiásé. Isten azt parancsolta neki, hogy maradjon egyedülálló, és ne legyenek gyermekei, mivel olyan kétségbeejtő állapotok következnek a nemzetére, hogy egy kegyetlen hódító könyörtelenül le fogja mészárolni a gyermekeket (Jr 16:1–4). Jefte lánya is kivétel volt. Tiszteletben tartva apja fogadalmát, kész volt egyedül maradni, és teljes időben Jehova házánál szolgálni (Bí 11:34–40).

Pál apostol kifejtette, hogy milyen előnyökkel jár az egyedülállóság, feltéve, hogy az érintett személy nincs túlságosan nagy nyomás alatt, nem ’lángol szenvedélytől’, ami paráznaságba sodorhatná. Azért ’jobb’ egyedül maradni, mert úgy az ember „figyelemelterelődés nélkül” tudja szolgálni Istent (1Ko 7:1, 2, 8, 9, 29–38; 9:5). Nem derül ki, hogy Fülöp evangéliumhirdető négy lánya később férjhez ment-e, de amikor Lukács a beszámolóját írta, azt mondta róluk, hogy ’szüzek, akik prófétálnak’ (Cs 21:8, 9).

Krisztus Jézus nőtlen maradt, akárcsak Jeremiás. Amikor arról beszélgetett a tanítványaival, hogy jobb-e az egyedülállóság, mint a házasság, ezt mondta: „Nem minden ember ad helyt ennek a beszédnek, csak azok, akiknek megadatott. . . .és vannak eunuchok, akik önmagukat tették eunuchhá az egek királysága miatt. Aki helyt tud adni ennek, adjon helyt neki” (Mt 19:10–12).

Az egyedülállóság tehát ajándék, melynek a szabadság a legnagyobb előnye. Jézus jelképesen értette, amit mondott. Az emberek nem úgy ’adnak helyt ennek’, hogy szó szerint kiherélik magukat, hanem a szívükben önként elhatározzák, hogy fizikailag megőrzik nőtlenségüket vagy hajadonságukat, akár egész életükben, akár csak egy időre, és önuralmat gyakorolva fenntartják ezt az állapotot.

Ám a kötelező cölibátus tanítása és gyakorlata, mely bizonyos vallási közösségeknél megfigyelhető, egyáltalán nem támasztható alá a Bibliával. Ellenkezőleg, az van megírva, hogy „a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől. . . tiltják a házasságot” (1Ti 4:1–3). Megjegyzendő, hogy sok apostol – vagy a legtöbbjük – nős volt (1Ko 9:5). Akiknek megadatott az egyedülállóság ajándéka, azok nem feltétlenül azért tartózkodnak a házasságtól, mert szüzességet fogadtak, hanem mert megvan a vágyuk és a képességük arra, hogy egyedülálló személyként szolgálják Istent.