SARLÓSFECSKE

(héb.: szísz):

Az egyik leggyorsabban repülő madár, amelynek a sebessége általában meghaladja a 100 km/h-t, de képes akár 200 km/h-s sebességgel is száguldani. Hosszú, vékony, sarló alakú szárnyaival energikusan repül, és látszólag játszi könnyedséggel csap le a rovarokra, amelyeket röptében nyel le. Az Izraelben látható négyféle sarlósfecske közül a havasi sarlósfecske (Apus melba) a legnagyobb; ez a madár jól felismerhető a fehér testaljáról. A tavasz közeledtével a vándorló sarlósfecskefélék közül ez jelenik meg elsőként Palesztinában, majd nem sokkal utána a sarlósfecske (Apus apus) érkezik nagy csapatokban. A sarlósfecskék árnyas helyeken fészkelnek, többnyire ereszek alatt, néha pedig faodvakban vagy sziklafalak repedéseiben. A fészküket szalmából és tollakból építik, úgy, hogy ezeket összeragasztják a mirigyeikben termelődő ragadós nyállal. A sarlósfecske lábai láthatóan nem úgy vannak megalkotva, hogy a madár járni vagy ülni tudjon. Így a madár repülés közben szedi össze az élelmet és a fészeképítéshez szükséges anyagokat, sőt, még inni is úgy iszik, hogy a víz színe fölött repül, és beleiszik a vízbe, pihenéskor pedig valamilyen függőleges felületbe kapaszkodik. A hangja egy fajta szomorú vijjogás.

Azt, hogy a héber szísz a sarlósfecskét jelöli, az is mutatja, hogy arabul ugyanaz a madár neve. Néhány tudós szerint a név egy fajta süvítést érzékeltet, mások viszont úgy gondolják, hogy a sarlósfecske éles szri-szri kiáltását adja vissza.

Ezékiás, miután felgyógyult a betegségéből, szavakba öntötte az elmélkedését. Többek között ezt a gondolatot fogalmazta meg: „Mint a sarlósfecske. . . úgy csipogok”. Ezzel alighanem a szomorúságát akarta érzékeltetni. Jeremiás próféta szintén a vándorló sarlósfecskét hozta fel példaként, amikor megdorgálta Júda népét, amiért az nem ismerte fel Isten ítéletének az idejét (Ézs 38:14; Jr 8:7).