SÁTORKÉSZÍTŐ

Olyan személy, aki sátrat készít vagy javít. A Cselekedetek 18:3 Pálnak, Akvilának és Priszcillának a mesterségét a görög szké·no·poi·oszʹ szóval írja le. Különféle elképzelések születtek, hogy pontosan milyen mesteremberre utalhat ez a szó (sátorkészítőre, kárpitszövőre vagy kötélkészítőre). Ám számos tudós elismeri, hogy „úgy tűnik, nincs ok arra, hogy ne a »sátorkészítők« szóval legyen fordítva” (W. Nicoll [szerk.]: The Expositor’s Greek Testament. 1967, II. köt. 385. o.).

Amikor Pál először látogatott Korintuszba, Akvilánál és Priszcillánál maradt, „mivel ugyanaz volt a mestersége”, mint nekik (Cs 18:1–3). Pál apostol a ciliciai Tárzuszból származott. Cilicia híres volt a cilicium nevű, kecskeszőrből szőtt anyagról, amelyből a sátrakat készítették (Cs 21:39). Az i. sz. I. századi zsidók úgy gondolták, hogy tiszteletre méltó dolog, ha egy ifjú szakmát tanul, még akkor is, ha később felsőbb oktatásban részesül. Pál tehát valószínűleg még fiatalkorában tett szert a sátorkészítésben való jártasságra. Feltehetően a sátorkészítés volt az a munka, amellyel az apostol fenntartotta magát Tesszalonikában (1Te 2:9; 2Te 3:8), és még máshol is (Cs 20:34, 35; 1Ko 4:11, 12). Ez a munka nem volt könnyű, ugyanis a cilicium állítólag kemény és durva anyag volt, ennélfogva nehéz volt vágni és varrni.