TOPÁZ

Az a fajta topáz, melyet ékkövek készítésére használnak, egy kemény, átlátszó, fluortartalmú alumínium-szilikátból álló kristályos ásvány. Keményebb a kvarcnál, és gyakran gránitkőzetek üregeiben lelhető fel. A topáz lehet színtelen, de előfordul sokféle színben is, például lehet fehér, sárga, világosbarna, rózsaszínes piros, illetve elvétve zöld vagy kék. A legismertebb színárnyalata a borsárga. A topáz szó a görög to·paʹzi·on szóból származik, mely a Vörös-tenger egyik szigetére, a Topazosz szigetre utal; innen jutottak hozzá a görögök az id. Plinius és más korabeli írók által ismert topázhoz. Jób könyve Kússal, egy Vörös-tengerrel határos területtel együtt említi a topázt.

Topáz is volt azok között a drágakövek között, melyek az Áron főpap által viselt „ítélet melltáskáját” díszítették. Az első sor középső köve volt, és rá volt vésve Izrael 12 törzsének nevei közül az egyik (2Mó 28:2, 15, 17, 21; 39:10). ’Az égből, az Istentől alászálló szent város, az Új Jeruzsálem’ alapjait „mindenféle drágakő ékesítette”, a kilencedik alap topázból volt (Je 21:2, 19, 20).